Ez, de kis cukker volt. Ugyan a történet nem hasonlított, de tisztára olyan érzésem volt, mintha valami tündérmesét néznék. Teljesen beleszerettem. Megint sikerült megtalálni két olyan színészt, akiknél nagyon működött az összhang. Jang Na-Ra -t és Jung Kyoung-Ho -t mintha egymásnak teremtették volna, és nem tudom eldönteni, hogy azért volt jó a szerep, mert a két színész ennyire egymásra talált, vagy azért találtak ennyire egymásra, mert jó volt a szerep. Ez amolyan melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás probléma. Nem mintha számítana, a végeredmény a lényeg, és az nekem nagyon tetszett. Viszont! Senki ne álljon neki, aki nem akar elmerülni a mesevilág habos fodraiban, mert az veszettül fogja unni. Szerintem. Kizárólag az olyan ...

Végig olyan érzésem volt, mintha a Down wit Love-ot néztem volna, pedig tulajdonképpen a történet teljesen más. Még Megan Lai hanghordozása is azonos volt, Baron Chen stílusáról nem is beszélve. Mivel azonban nekem az előbbi sorozat igen nagy szerelmem, így ez is tetszett. Bár azért nem annyira.

Egyik főszereplő élete sem a tipikus módon kezdődik.

Du Zi Fenget (Baron Chen) egy templom árvaházából fogadják örökbe szülei, 10 évesen miután megmenti az apját egy merénylettől. A fiú ezután egy szerető, de komoly alvilági kapcsolatokkal rendelkező családba kerül. Nem kifejezetten az a nyugodt, csendes környezet.

Pi Ya Nuo (Megan Lai) 26 éves koráig fiúként kell, hogy éljen, annak ellenére, hogy lány. Még születése előtt egy ...

Mondhatnám, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, de nem lenne igaz, mert mind a kettő sír. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, mert nagyon más volt, mint a többi, pedig őszintén szólva elég szkeptikusan álltam hozzá, mert hát webtoonból filmet csinálni …… Ráadásul úgy, hogy az eredetinek még nincs is vége. Elég rizikós. Mondjuk a befejezés nagy felháborodást keltett, bár nem igazán értem, hogy miét. Szerintem még viszonylag normálisan oldották meg a problémát.  Értem én, hogy mindenki jobban szereti a happy end-et, de mégsem határozhatja meg, a forgatókönyv író, hogy a webtoon írója merre vigye a történetet, vagy éppen miként fejezze be. Merthogy nem az ő munkája. Ugye. Szóval, szerintem korrekt volt a befejezés, mert ...

Egy gyakori kérdés: ki a furcsa és ki nem? Minden csak nézőpont kérdése.

Lee Hyun ( Seo In-Guk ) apja a rendőrségen bűnözőkkel dolgozik. Az egyik vizsgálati alany, Lee Joon-Ho egy tömeggyilkos, aki lemészárolta a saját családját, és semmi megbánást nem mutat, sőt úgy tűnik még azt sem nagyon érti, hogy miért tartják rossznak, amit csinált, amikor a családja hosszú évekig keresztülnézett rajta. Lee Hyun apja azonban egyre kényelmetlenebbül érzi magát a beszélgetések alatt, mert úgy gondolja, hogy fia aggasztóan sokban hasonlít a gyilkosra, ezért megpróbálja elzárni a fiút a külvilágtól. Közben Lee Joon-Hot kórházba kell szállítani a börtönből, azonban az út alatt sikerül megszöknie a börtönből, de közben megöli az ...

Khmmm. Hogy is mondjam. Jóóóóó sok kritikát kapott, a két főszereplő színészi teljesítménye miatt, és azt kell mondjam, hogy igazuk is volt. Mondjuk én Ku Hye-Sun t nem igazán szeretem. Talán az egyetlen szerepe, amiben tetszett az a Musical volt. Ahn Jae-Hyeon nak meg valószínűleg nagyon korai volt még a főszerep. Nem volt olyan vészesen rossz, de messze volt a jótól. Az egyetlen értelmes karaktert, meg megölték a végére. Kár volt érte. Már csak azt mondja meg nekem valaki, hogy mi a francért erőltetik a vámpírtörténeteket. Mondjuk legalább egy szempontból jó volt a férfi főszereplő választás: Ahn Jae-Hyeon simán elment vámpírnak.

Érdekes volt a téma megközelítése egyébként. Mi van akkor, ha  a vámpírság nem állapot, ...

Ez mi volt? Komolyan ezért a sorozat ért vártunk két évet? Ennél nagyobb csalódás nem is lehetett volna. Nagyjából a negyedik résztől a végéig a One sunny day befejező jelenete járt a fejembe: "Akarok rendezni egy sorozatot, amiben egy nő és egy férfi találkoznak, akik soha nem veszekszenek, megértik egymást, nem okoznak fájdalmat egymásnak, és ezzel minden nap egyre boldogabbak." Jelentem megcsinálták. Csak azt nem tudom minek. Azzal kezdődött, hogy bár a két színészt külön-külön nagyon szeretem, mégsem illettek össze a sorozatban. Valahogy nekem nem volt meg az a bizonyos összhang. A történet még az elején viccesnek tűnt, de nagyon hamar túljutottak a túlsúlyon, és onnantól nem történt semmi. Egy csomó mindenbe belekaptak, de ...

Mert néha ilyen is van, hogy csak 12 részes. Csak a változatosság kedvéért. Mindig megfogadom, hogy nem nézek több középiskolás sorozatot, aztán valahogy mégis odakeveredek, ahova nem kellene. Őszintén szólva az utóbbi időben azt kell, hogy mondjam, hogy ez sem rosszabb, mint a többi. Sőt! Ebben az esetben még jobb is volt, mint amikkel mostanában kínlódtam, persze az is lehet, hogy sokat segített, hogy Jung Eun-Ji nagyon belopta magát a szívembe a legutóbbi sorozatával, amit láttam, annak ellenére, hogy a Trot Lovers kifejezetten gyenge volt. Szerintem. Az egyetlen bajom azt volt, hogy keveset énekelt. Mármint itt.

Kang Yeon-Doo (Jung Eun-Ji) egy elit magániskolába jár, bár nem önszántából, hanem azt anyukája kérésére, de a lány ...

Folytathatnám a korábbi bejegyzés emet, ám megvan annak is az oka, hogy nem teszem. Méghozzá az, hogy ez egy nézhető Itazura na kiss feldolgozás. Persze szegény nagyon vékony jégen táncolt, mikor rájöttem, hogy mit is nézek, de gondoltam végigszenvedem az első részt, legalább ennyi esélyt adok neki. És láss csodát, nem akartam a fejemet verni a falba, nem akartam baltával feldarabolni a gépet, nem váltott ki belőlem semmilyen agresszív reakciót, pedig, ha van történet, amit gyűlölök, akkor ez az.

Tenten (Irie Naoki) ( Mike Pirath Nitipaisankul ) nem volt embertelen, csak simán nagyképű, de ő is küzdött, a tizenévesek nem tudom mire, hogyan reagáljak gondjaival.

Taliw (Aihara Kotoko) ( Aom Sucharat Manaying ) a tanuláshoz buta volt, de ...

Most aztán mindenki döntse el, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Ha a Kill Me, Heal Me -ben nem tudták őket összehozni, akkor írjunk nekik egy új sorozatot, és majd ott? Vagy megvan a sorozat, és próbáljuk meg őket, mert jónak tűntek, és akkor majd hátha ebben is?

Mindenesetre szerintem nem jött be a dolog annyira, amennyire szerették volna. Egyrészt, mert a Kill Me, Heal Me-ben a főszereplő egy igen erőteljes karakter volt, itt meg csak amolyan elmegy (langyos?). Másrészt azt a sorozatot Ji Sung elvitte a hátán teljesen egyedül. Őszintén szólva Hwang Jung-Eum engem csöppet idegesített. Nem azt mondom, hogy nem volt még olyan szerepe Hwang Jung-Eum-nak amiben nem tetszett. A Secret -ben például nagyon tetszett. Azt hiszem, minden ...

Rájöttem, hogy én tulajdonképpen nem szeretem Sung Joont, és most megint ott lesz a Madam Antoine, aminek még akár még jó is lehetne a szereposztása, de van valami ennek a mukinak az arcában, amit egyszerűen nem tudok megszokni. Olyan állandó viszkető érzés a bőr alatt. Pedig az apját meg kifejezetten kedvelem.

Egy idősebb nő, fiatalabb férfi történet. Shin Joo-Yeon ( Kim So-Yeon ) megkeseredett, és csak a munkájának él, az átélt szerelmi csalódások miatt, Joo-Wan ( Sung Joon ) pedig másra sem vágyott azóta, hogy a szüleivel Amerikába költözött, hogy visszatérhessen az emlékeiben élő, kedves, odaadó és törődő Shin Joo-Yeonhoz. Mind a ketten sikeresek a munkájukban, csak éppen az a bizonyos szemüveg más, amin keresztül nézik a ...

Én nem láttam még olyan sorozatot, amiben ennyit üvöltöttek volna, mint ebben. Nem tudom miért gondolta a rendező úgy, hogy ezzel majd fokozni tudja az izgalmakat, de engem néha kifejezetten idegesített.

Ismét egy sorozat, amit már nagyon régóta tologatok magam előtt. Mert kit érdekel egy olyan sorozat, amiben az ember kedvenc színészét, és egyben a főszereplőt, mindjárt az első részben fejbe lövik? Lássuk be, ez nem kifejezetten a legideálisabb helyzet. Ráadásul So Ji Sub munkásságán végigtekintve, hajlamos olyan szerepekben részt venni, amiben aztán tényleg meg is hal, úgyhogy ezt hittem, hogy ez is betársul majd a Road Nr. 1 mellé. Milyen jól tettem, hogy nem tettem. Ha eltekintek a folyamatos üvöltözéstől, attól, hogy  az első ...

Miért érzik úgy, hogy Lee Joon-Kinak állandóan fel kell kötni a haját a feje tetejére? Persze mivel neki tulajdonképpen a szeme a lényeg(legalábbis szerintem) valójában mindegy kellene lenni, hogy hol van a haja, de akkor is. Sokkal jobb nem összekötve, bár mikor végre leeresztették neki, akkor azzal a kék kontaktlencsével, meg a hosszú hajjal elég furcsán nézett ki. Akkor már inkább a feje tetején összekötött haj.

Még egy vámpírtörténet, a jó és a rossz harcáról. Mostanában folyton belefutok valami vámpírosba, igaz valahogy most annak van szezonja. Ez, a Blood, az Orange Marmalade, plusz most néztem meg a Vampire Prosecutort, úgyhogy van belőle bőven.

Szóval, még egy vámpírtörténet a jó és a rossz harcáról. Mert valakinek ...

Érdekes interpretációja egy általam nem annyira szeretett történetnek, ahol Athos a koronaherceg, Constance a koronaherceg felesége, és Milady de Winternek kellett volna eredetileg hozzámenni a koronaherceghez. Egyébként ez szerintem jobban sikerült, mint az eredeti, legalábbis minden gond nélkül végignéztem, és még tetszett is. Vagyis nem untam magam rajta , mint az eredetin szoktam.

A történet nagyjából ugyanaz, mint a francia, a fent említett változtatásokat leszámítva.

Park Dal-Hyang ( Jung Yong-Hwa ) öt év kemény tanulás után a fővárosba megy, hogy letegye a királyi katonai vizsgát, hogy aztán, ha sikerül a vizsga, megkereshesse a lányt, akit szeret. Miközben a  vizsga időpontjára vár, találkozik három idegennel, akik a három ...

Elgondolkoztam azon, hogy mi a közös a „ My Name is Kim Sam-Soon “, The Master´s Sun “ és a „ Secret Garden “-ban, ami ebből a sorozatból hiányzott. Valamiért ezekre a sorozatokra asszociáltam, amíg ezt néztem, aztán jött a megvilágosodás, hogy miért tudtam feltétel nélkül szeretni azokat a sorozatokat, és mi az, ami miatt ez egy ici-pici hiányérzetet hagyott bennem. A válasz viszonylag egyszerű. A fenti sorozatokban a férfi főszereplő úgy tud odalenni a női főszereplőért, hogy közben bunkó marad. Nem lágyul el, vagy legalábbis nem számottevően. Ennek a sorozatnak a legnagyobb hibája az volt, hogy Kang Sun-Woo, amint szerelmes lett, elvesztette a bunkó stílusát. Kár volt.

Vannak olyan sorozatok, amiket vagy a színészi ...

Egyértelműen kedvenc, annak ellenére, hogy vagy negyedik nekifutásra sikerült túljutnom az első 2 részen. Aztán azon kaptam magam, hogy már a második évadot nézem. Aztán azon, hogy pityergek, hogy annak is vége van.

Kétféleképpen lehet valakiből vámpír. Vagy vérátömlesztéssel, vagy ha egy vámpír első áldozatává válik. Min Tae-Yeon ( Yeon Jeong-Hun )  a második csoportba tartozik. Bár mások lesznek az „étkezési“ szokásai, különleges képességekre is szert tesz, amit jól tud kamatoztatni a munkája során. Ügyészként sokszor kell kimenni a bűnügyek helyszínére, ahol a megváltozott képessége segítségével rövid ideig vissza tudja követni, hogy mi történ közvetlenül a gyilkosság előtti percekben, illetve, ha iszik az ...