Ha van valami, amit jobban utálok az időutazásnál, akkor azok a testcserés filmek. Tele van idióta gegekkel, rossz színészi játékkal, feleslegesen elhúzott jelenetekkel, bénázással, idegtépéssel. Akkor mért van az, hogy ettől a sorozattól nem tudok szabadulni? Beszippant, magával ragad, megcsócsál, majd amikor azt hiszem, hogy  végre szabadulni tudok tőle, kezdődik az egész előröl. Soha véget nem érő folyamat. A Bad Coupléról azt írtam, hogy időközönként rám jön a kényszer, hogy meg kell újra néznem, ez pedig az, aminél erőlködnöm kell, hogy mást is nézzek. Ha azt mondanák, hogy mostantól nem nézhetek mást, mint ezt a sorozatot, már azzal is boldog lennék. Nem véletlenül, húztam, halasztottam, hogy újra belekezdjek. Azt hittem, hogy a Gentleman´s Dignityvel végre találtam egy másik sorozatot, ami ugyanezt váltja ki belőlem, de most újra be kell látnom, hogy egy frászt. Mondjuk a forgatókönyv író ugyanaz, még ha a Heirsel erősen mellé is nyúlt.  

Ha választanom kellene egy kedvenc színészt és színésznőt, az mindenféle gondolkodás nélkül Hyun Bin és Ha Ji-Won lenne. Amit ebben a filmben művelnek, az egyszerűen fergeteges. Főleg amit Hyun Bin csinál, persze ehhez kell egy remekül megírt szerep, én ezt nem vitatom, de nem sűrű, hogy egy színésznek ennyiféle karaktert meg kell mutatnia, ráadásul lenyűgözően hozza az összeset. Tahó, kisfiú, elutasító, ragaszkodó, távolságtartó, levakarhatatlan, kétségbeesett, ijedt, magabiztos, és még sorolhatnám, hogy mi minden egyszerre, és ezek csak azok az érzelmek amikor a férfi szerepet játsza. Ehhez még hozzáadódik a női vonal. Bár az sem semmi, amit Ha Ji-Won művel, de Hyun Bin simán túlszárnyalja a játékával. Nem véletlenül sírok már egy ideje, hogy nem elég, hogy két évre eltűnt a katonaság karjaiban, mióta leszerelt nem igyekezett, hogy visszatérjen dolgozni, csak reklámot forgatott, és most, hogy végre lenne lehetőség arra, hogy láthassuk, filmet forgat, aminek nem mostanában lesz a bemutatója, ráadásul ki tudja, hogy mikor lehet majd hozzájutni.

Kim Joo Won világa csak maga körül forog. Sőt tulajdonképpen ő maga a világ. A többiek csak azért élnek, hogy kiemeljék a tömegből. Nem mellesleg a Loel bevásárlóközpont elnöke. Nem szegény férfi. Mindent a pénz, és a kapcsolatok alapján határol be. Az unokatestvére Oska a bevásárlóközpont arca. Oska egy nemzetközi sztár, tele szerelmi botrányokkal. Egy ilyen botrányt akar Joo Won megakadályozni, egy színésznővel, ezért elmegy a nő forgatására, de nem tudja, hogy kit keressen ezért magával viszi az első nőt, akiről azt hiszi, hogy az, akit keres. Csakhogy nem a megfelelő személyt viszi magával, hanem annak a kaszkadőr dublőrét Gil Ra Imet. Mikor kiderül a tévedés visszaviszi a lányt a forgatásra, tulajdonképpen meg sem kérdezi, hogy ki ő valójában, csak akkor figyel fel rá újra, mikor meglátja gyakorlás közben a forgatás alatt. Akkor viszont egy szempillantás alatt beleszeret. Először azért nem tágít a csaj mellől, mert meg akarja tudni, hogy mi az az új érzés, amit érez, hiszen még sosem ragaszkodott érzelmileg senkihez, és az nem lehet, hogy beleszeressen egy családi háttér nélküli, szegény kaszkadőrnőbe. Az egyszerűen nem történhet meg! Viszont az első pillanattól iszonyatosan féltékeny mindenre, és mindenkire, ami a lányt körülveszi, és nehezen viseli azt is, hogy Ra Im Osca elkötelezett rajongója. Mikor Ra Im elvesztette a az apját, mikor tele van kék-zöld foltokkal, mikor megsérül és kórházban van, mindig Osca zenéjét hallgatja és azzal vigasztalódik. Mivel a két férfi unokatestvér, és Joo Won nagyon hamar levakarhatatlanná válik, így elkerülhetetlen, hogy Ra Im és Osca is közelebbről megismerjék egymást. Mivel Joo Won állandóan keresi az alkalmat, hogy találkozzon a lánnyal,  mikor a kaszkadőrcsapat, Jejun forgatja Osca videóklipjét, a lány után megy. Hogy eldöntsék, hogy Ra Im kihez is tartozik Joo Won és Osca egy bicikliversenyt rendez, amihez a lány is csatlakozik. A verseny közben a két férfi nem veszi észre, hogy a lány eltűnt mellőlük, csak egy sikoltásra lesznek figyelmesek. Azonnal a lány keresésére indulnak, így kerül Joo Won és Ra Im egy igen furcsa erdei fogadóba, ahol távozáskor két házi készítésű likőrös üveget kapnak ajándékba. Mind a ketten megisszák az italt, és másnap reggel egymás testében ébrednek. Innen kezdődik, a kellemetlen feszengés helyett, amit a testcsere szokott kiváltani belőlem, a fesztelen röhögés. Ra Imnek akinek azzal telt az élete, hogy másokhoz alkalmazkodott, és folyton bocsánatot kért, hely kellene állnia egy olyan ember helyén, aki soha életében még talán azt sem mondta senkinek, hogy köszönöm. Joo Wonnak pedig be kellene illeszkednie a lány kaszkadőrcsapatába, viszont híján van mindenféle csapatszellemnek, és engedelmességi hajlamnak. Egyiküknek sem megy igazán a dolog. Ráadásul Ra Im a barátnőjével lakik együtt, így nem kicsit tart attól, hogy mit fog csinálni a lánnyal Joo Won az ő testében, emellett a lánynak meg kell küzdenie a fiú anyjával, aki ugyancsak nem nézi jó szemmel a fia és egy ágrólszakadt kaszkadőrnő kapcsolatát, így amikor csak tudja megszégyeníti Ra Imot. Mikor Joo Won van a lány testében, ő nem nagyon veszi a lelkére a történteket, viszont mikor a lány van a saját testében őt nagyon megviseli a fiú anyjának szavai. Ra Im végül lassan enged a fiú álladó és igen intenzív nyomásának, és kezdi elfogadni a saját érzelmeit, miszerint ő is beleszeretett a férfiba, csakhogy a helyzet nem olyan egyszerű, mert ki akarna a saját testével intim viszonyba kerülni. A helycsere pedig folyamatos. Minden alkalommal mikor vihar van, testet cserélnek, ami egy idő után komoly problémákat is okoz. Joo Won majdnem belehal abba, hogy Ra Im beszáll egy liftbe, és akkor cserélnek megint testet, mikor a lift éppen elakadt. Joo Woon klausztrofóbiás, ami azért alakult ki nála, bár ő maga nem emlékszik rá, mert 21 évesen beragadt egy liftbe ahonnan a tűzoltók mentették, ki és végül a tűzoltó halt meg aki kimentette. Ra Im pedig elveszti élete talán legnagyobb lehetőségét arra, hogy egy Hollywoodi filmben szerepeljen, mert a válogatásnál éppen nem a saját testében volt.

Nem tudnám behatárolni, hogy milyen kategóriába rakjam. Bőven minden fölött áll mindennek, amit eddig használtam. Az, hogy kötelező, vagy az, hogy kedvenc, nem írja le azt, hogy mit is érzek. Nálam függőséget okoz. Nehezemre esik felállni a gép mellől, hogy aludni kell, hogy dolgozni kell, hogy  a családdal kell foglalkozni, és nem ülhetek 20 órát egyfolytában a gép előtt, és amikor vége van, nem kezdhetem az egészet előről.

A fő karakterek mellett minden egyes pillanat, minden másik szereplő, jelentőséggel bír, átgondoltak, kidolgozottak, szerethetőek, az ember ugyanúgy izgul, mosolyog, sír az ő részüknél is, mint a főszereplőknél. Egy felesleges betű, egy felesleges vonás sincs az egész történetben. Mindennek, helye, oka van.

A film elég sok másik sorozatban visszaköszön. A tornatermi jelenet (58-ik mp-töl):

Vagy Joo Won méregdrága, de iszonyat melegítője.

A használt kifejezések, és még sok minden más visszaköszön máshonnan, ha az ember elég sok mindent látott már, és odafigyel az apróságokra. Ez is mutatja, hogy valószínűleg más sem tudja kiverni a fejéből a filmet.

Megpróbálom összeszedni az OST-okat, bár még meg kell néznem, hogy melyik nincs benn a Specialban.

Fent van magyarul az Indán, a Vikin, van hozzá magyar felirat, és le is tölthető, bár nem sikerült minden részt letölteni. A letöltött verzió, itt égetett angol feliratos, de nálunk nagyon megbízhatatlan a net, én így a letöltés híve vagyok, mert robbanni tudnék mikor egy-egy rész közepén egyszerre se kép se hang, és nem mozdul semmi.

Nem tudom mit mondjak. Az, hogy mindenkinek kellemes szórakozást nem jelent semmit. Aki még nem látta nézze meg. Aki látta nézze meg újra. Én ezzel fekszem, ezzel kelek, és napközben is sokszor jár az agyamban. Függő vagyok. Nem is kicsit.