A tavalyi év úgy múlt el, hogy igazából nem volt olyan sorozat, amire azt mondtam volna, hogy na, ez jó volt. Most meg sorban vannak azok, amikből alig tudom kivárni, hogy újra elteljen egy hét, és megnézhessem a következő részt. Ez is egy ilyen volt. Igaz, még mindig megy vele a cirkusz, hogy ellopták a történetét a Hyde Jekyll, Me-nek, de be kell, hogy lássuk, még ha igaz is, akkor is mérföldekkel többet/jobbat hoztak ki a lehetőségekből. Arról nem is beszélve, hogy ez a darabokra tépett személyiség sokkal jobban állt Ji Sungnak, mint Hyun Binnek. Persze az, hogy egy szereplővel gyakorlatilag hét szerepet játszatnak el, iszonyatosan sok lehetőséget ad a változatosságra, de itt megtalálták a tökéletes színészt a szerepre, megvolt hozzá a megfelelő mennyiségű humor, és nem utolsó sorban olyan összhang volt a két főszereplő között, amit én szerintem még nem láttam. Még a Sercret-ben sem, amiben szintén Ji Sung és Hwang Jung-Eum volt a két főszereplő. Érdekes volt, hogy a főszereplők mellett a mellékszereplők tényleg csak mellék voltak. Ez is azt mutatja, hogy a különböző személyiségek kitöltötték a sorozatot, így nem nagyon volt szükség mellékszálakra. Persze azért volt köztük két fontosabb karakter, az egyik Cha Do-Hyun titkára, a másik Oh Ri-Jin bátyja Oh Ri-on, de nekik fontos szerepük volt az események alakulásában. A többiekre lényegében csak azért volt szükség, hogy a két főszereplő köré azért lehessen eszkábálni valamiféle történetet.

Cha Do-Hyun (Ji Sung) Amerikában nevelkedik, mert, bár a családja nem tudja pontosan mi a baja, de a furcsa viselkedése miatt úgy gondolják, hogy jobb nem szem előtt tartani. Az apja sok-sok évvel korábban elmenekült a befolyásos család szigorú életmódja, és a rosszul sikerült házassága elöl. Évekig élt a maga uraként, szeretője lett, akitől megszületett Cha Do-Hyun, és esze ágában sem volt visszatérni régi életéhez, mindaddig, amíg a kisfiú iskolaköteles életkorba nem került, amikor vissza kellett mennie, hogy a gyerek iskolába járhasson. Mikor visszatért, szembesülnie kellett azzal, hogy a nőnek, aki a felesége volt, van egy, az ő fiával egykorú lánya, akinek nem ő az apja, viszont a család gyermekeként kezelik mindenhol. Ez akkora törést okoz a jellemében, hogy az addig kedves és szerető apából egy zsarnok lesz, aki mikor a család feje és a felesége egy autóbalesetben meghalnak, a kislányt bezárja a pincébe, és ha a saját fia bármilyen hibát követ el, a kislányt bünteti, veri meg a gyerekek közül. Mivel a két gyerek az idegen környezetben egymásba kapaszkodva éli mindennapjait, Cha Do-Hyun minden nap beszökik a kislányhoz a pincébe, hogy együtt játszhassanak. Egy alkalommal, mikor az apja észreveszi, hogy együtt vannak, és megint bántja kislányt, a fiú nem tud megbirkózni a tehetetlenség érzésével, és dühében felgyújtja a házat. Az apja ugyan őt megmenti, de a kislány pincében marad. Cha Do-Hyun ezután kerül Amerikába, ahol többszörös személyiségzavarral kezelik. A fiúnak hat személyisége alakul ki. Az erőszakos Shin Se-Gi, aki Cha Do-Hyun összes fájdalmas emlékét és tehetetlen dühét őrzi, An Jo-Sub, az öngyilkos hajlamú 17 éves gimnazista fiú, An Yo-Na, Jo Sub lány ikertestvére, aki csak önmagával foglalkozik, Perry Park, aki folyton bombákat gyárt, Mr. X, és Nana a gyermeki énje.

Cha Do-Hyun élete Amerikában sem egyszerű, de az élete sokkal rosszabb lesz, mikor a nagyanyja utasítására vissza kell térnie Koreába. Egyetlen támasza a titkára, aki ismeri a betegségét, és próbálja mindenben támogatni a férfit. Egy véletlen során Shin Se-Gi találkozik Oh Ri-Jinnel (Hwang Jung Eum), és beleszeret a fiatal nőbe, akiről akkor még nem tudja, hogy pszichiáter. Végül Cha Do-Hyun titkára meggyőzi a fiatal orvost, hogy maradjon a férfi mellett, mert ő az egyetlen, aki meg tudja fékezni Shin Se-Gi erőszakos természetét. Így aztán a nő szép lassan megismerkedik a férfi összes személyiségével, és lassan úgy tűnik, hogy, ha a különböző személyiségek meg nem is szeretik Oh Ri-Jint, különösen Yu-Na, de mindegyik elfogadja. Csakhogy az elfogadás nem jelent gyógymódot a férfi betegségére. Közben kiderül, hogy a szerető családja ellenére, Oh Ri-Jin élete sem mentes a tragédiáktól. Kezdve azzal, hogy a gyerekkorából semmilyen emléke sincs, folytatva azzal, hogy valamiért fél a pincéktől és a tűztől.

Nevettem, sírtam, izgultam. Tipikusan az a sorozat, amit alvás nélkül is végig tudtam volna nézni, ha nem kellett volna mindig megvárni a következő hetet az aktuális 2 részért. Utoljára a The Master´s Sunnál éreztem ezt. Szerintem kötelező darab. Nálam mindenképpen kedvenc. Annak is valahol nagyon az elején.

Magyar felirat, letölthető részek. Ugyan angolul néztem végig, de lehet, hogy nekiugrok még egyszer a magyar felirattal.