Ezt találtam ma reggel az indexen: index.hu/kulfold/2012/02/29/eszak-korea_nuklearis_moratoriumot_hirdet/

El nem tudom képzelni milyen érzés lehet a tudat, hogy adott esetben az unokatestvérem a világ egyik legjobb gazdaságú országában él, nekem meg nap mint nap azon kell gondolkoznom, hogy tudok e ma enni valamit. Vagyis nem tudom, hogy mennyire komoly az, hogy éheznek, de gondolom nem viccből mondja mindenki, hogy nem túl jó a helyzetük. És az egészben az a durva, hogy már lényegében senkinek sem érdeke, hogy az északi meg a déli rész újra egyesüljön. Az északiak a hatalmukat nem akarják elveszíteni, a délieknek meg akkora gazdasági teher lenne, amit nem akarnak bevállalni. Talán nagyobb köztük a szakadék mint a németek között volt. Arról nem is beszélve, hogy állítólag azok akiknek sikerül északról délre menni hiába kapják meg automatikusan az állampolgárságot, visszavágynak északra, mert nem tudnak mit kezdeni a szabadsággal, hogy nem mondja meg nekik senki, hogy mit kell tenniük. Durva. Döbbenet, hogy mennyire át lehet mosni az emberek agyát.