Az első meglepetés a jegyvásárlás volt. Az ember kifizette e jegyet, aztán sokáig semmi visszajelzés. Se egy jegy, se egy levél, semmi. Végül nem sokkal a koncert előtt kaptam egy mailt, hogy nyomtassam ki a paypal-os igazolást, azzal fognak beengedni. Egy próbát megér.  Nem túl jó kezdet, de nem a srácok hibája

A második meglepetés, hogy milyen iszonyatosan kevesen voltak a koncerten. Ha nagyon túlbecsülöm magam, akkor is azt tudom csak mondani, hogy jó, ha százan voltunk. Teljesen megdöbbentem, de ez sem a srácok hibája. Átlagéletkor 16 év, ami még nem is lenne baj, de olyan kevés ember között nehéz volt elbújni. Keresnem kellett egy sötét sarkot.

A harmadik meglepetés, hogy fél órát késtek a kezdéssel. Hiába na. A pontosság a királyok.... Ez viszont  srácok hibája. Vagy legalábbis a szervezőké, vagy a stábé, vagy nem tudom kié, de a srácok számlájára írom na! Eléggé felhúztam magam. Igaz időben elkezdték ködösíteni a színpadot, amit csináltak vagy fél órán keresztül, csak nem értettem, hogy minek, mert a koncert alatt nem volt semmi füst. Rejtély.

Nagyjából egyébként ez a késéses dolog volt az egyetlen amire panasz lehetett. Volt még pár furcsa dolog amit nem annyira értettem. Például, hogy amíg vártunk reklám szólt mindenhonnan. Valahogy azt vártam volna, hogy a ráhangolódás kedvéért a srácok számait fogják nyomni, de nem. Mindegy. Ki lehetett bírni. A másik furcsa az volt, hogy abban a pár emberben aki ott volt meglehetősen magas volt a hímneműek aránya. Hiába na, a szerelmes pasik furcsa dolgokra képesek. :)

Tudjátok, hogy lehet rendes képet csinálni 0 emberről? Most láttam én is. Csak az első sort fényképezed. Nem volt könnyű dolga a néninek aki ezzel próbálkozott, mert tényleg kétségbeejtően kevés ember volt. Én éreztem rosszul magam, meg gondolom a srácok is. Becsültem is őket, hogy kijöttek és megtartották a koncertet, mert gondolom azért tudták, hogy mire lehet számítani. És mi az, hogy kijöttek és megtartották a koncertet! Olyan koncertet csináltak, hogy csak na!

Az élet igazságtalan! Az a koncert amitől sokat vártam Pesten, sok ember volt rajt és nagy volt a sikítozás, csalódás volt, az a koncert amitől meg nem vártam semmit, és alig voltak rajta, igaz itt is viszonylag nagy volt a sikítozás, de lássuk be 1000 ember nagyobb zajt tud csapni mint 100, visszaadta minden bizodalmamat a koreai koncertekben. Jó, legyünk igazságosak, a műfaj is közelebb áll hozzám, mert egy társaságnak ami zenét csinál szerintem igenis legyen hangszer a kezében, de egyáltalán nem lehet mondani, hogy csak ezért voltak jobbak. Pedig jobbak voltak. Nagyon sokkal. Leginkább azt hiszem a hozzáállásuk volt profi. Ha már azt mondták, hogy megtartják  a koncertet, vagy azt mondták nekik, hogy meg kell tartani, akkor beleadták mindenüket ami volt. És egyáltalán nincs nekik kevés. Nem tűntek csalódottnak, vagy nem mutatták, egyedül a gitárosuk volt életunt, gondolom neki nem tetszett annyira  a helyzet, de a többiek komolyan képesek voltak elhitetni velem, hogy minden körülmény ellenére jól érzik magukat a színpadon. A dobosuk mosolyába meg beleszerettem. És végig vigyorgott! Sok, sok, sok pluszpont érte.

Be kell vallanom nem készültem az együttesről, nem nagyon tudtam róluk semmit, egy pár számukat meghallgattam munka közben a neten, de a klippeket nem néztem, így igencsak meglepődtem, hogy két énekesük van. Ez mi? Csak én nem láttam még ilyet? És honnan jönnek ki ezek a hangok, azokból a ránézésre max. 65 kilós srácokból? Aztán meg arra kaptam fel a fejemet, hogy mit csinálnak ezek a színpadon. Jól látom, hogy táncolnak? Egy rockbanda? Na, jó rocknak durva túlzás mondani, inkább olyan átmenet a rock meg a pop között, de akkor is. És nem csak a két énekes de a basszgitáros is? Gyanítom a gitárosuknak is kellett volna, de mint mondtam ő nem tűnt túl jó kedvűnek. Egyébként nem csak ők táncoltak, de mindenki más is a teremben, sőt én is, pedig egyáltalán nem szokásom. Aztán idővel kezdett beszivárogni a személyzet is a folyosóról, majd a kétajtós szekrény méretű  crew feliratú pólót viselő, helyi foglalkoztatottságú muki is elkezdett táncolni mellettem. Pedig neki valószínűleg nem ez volt a kedvenc zenei műfaja. Főleg nem, ha alig húsz éves koreai srácok zenélnek. Ez is mutatja a hangulatot amit csaptak. Valahogy olyan érzésem volt mintha egy egyetemi bulikoncerten lettem volna, ahol a színpadon egy örömzenét játszó egyetemi banda lenne. Persze azért ennél mind zenei tudásban, mind hozzáállásban maximálisan többet nyújtottak a fiúk. Amig a Teen Top koncerten az járt a fejemben, hogy mikor lesz már vége, itt az járt a fejemben, hogy miért lesz vége. Nagy különbség. ANGOLUL BESZÉLŐ TAGOT MINDEN ÁZSIAI ZENEKARBA!!!! Ugyanis képesek voltak kapcsolatot teremteni a közönséggel. Énekeltették, táncoltatták, mozgatták őket, még akkor is, ha úgy állították be a mikrofont, hogy sokszor nem értettem mit mondanak, de valószínűleg nem csak én, mert látszott rajtuk, hogy nem azt a reakciót kapták amit szerettek volna. Pedig Han Byul angoltudására nem lehetett panasz tekintettel arra, hogy Ausztráliában született.

Ami egy kicsit elszomorított, bár ehhez már hozzá kellene szoknom, hogy egy csomóan nem a koncertet figyelték, hanem a telefonjukkal vették az egészet. Persze lehet, hogy később majd visszanézik, de így pont a lényeget vesztik el szerintem. Viszont egy párszor azon kaptam magam, hogy arra gondolok, milyen kár, hogy nincs nálam semmi eszköz amivel meg tudnám örökíteni a pillanatot. Ilyen sem történ még velem soha.

A 1,5 óra után úgy jöttem ki, hogy minden centet megért a koncert, és, hogy LEDApple koncertet Magyarországra, sok-sok nézővel, mert megérdemelnék!!!! Ugyancsak!!!! Csak ne a Pecsába, bár biztos vagyok benne, hogy még ott is képesek lennének jó hangulatot csinálni. Ha egyszer egy ilyen koncert összejönne biztos, hogy megint ott lennék.