Lássuk be Gong Yoo, igencsak jól megvolt sorozatok nélkül. A "Silenced"-el bizonyította, hogy ugyancsak megállja a helyét a gyomorforgató drámákban is. A "The Suspect", az "A Man and a Woman", a "Train to Busan" és a "The Age of Shadows"   pedig hatalmas kasszasiker volt a mozikban. A Train to Busan…

Nem mondom, hogy minden sorozatát szeretem a két főszereplőnek, de alapvetően a kedvenceim közé tartoznak és ebben a párosításban telitalálat voltak. Legalábbis erre a két szerepre. Viszont a többi szereplő között volt, akikkel nem tudtam mit kezdeni, de igazából nem is volt jelentősége, mert a két…

Azt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért működött ez a sorozat? Általában arra szoktam fogni, ha valaminek nem kellene működnie, hogy jó, a történet gyenge volt, a forgatókönyv gyenge volt, de a színészek kihozták a legtöbbet az adott helyzetből, és az eredmény egész jó lett. De itt nem ez volt a…

Ez, de kis cukker volt. Ugyan a történet nem hasonlított, de tisztára olyan érzésem volt, mintha valami tündérmesét néznék. Teljesen beleszerettem. Megint sikerült megtalálni két olyan színészt, akiknél nagyon működött az összhang. Jang Na-Ra-t és Jung Kyoung-Ho-t mintha egymásnak teremtették volna,…

Mondhatnám, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, de nem lenne igaz, mert mind a kettő sír. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, mert nagyon más volt, mint a többi, pedig őszintén szólva elég szkeptikusan álltam hozzá, mert hát webtoonból filmet csinálni …… Ráadásul úgy, hogy az eredetinek…

Én nem láttam még olyan sorozatot, amiben ennyit üvöltöttek volna, mint ebben. Nem tudom miért gondolta a rendező úgy, hogy ezzel majd fokozni tudja az izgalmakat, de engem néha kifejezetten idegesített. Ismét egy sorozat, amit már nagyon régóta tologatok magam előtt. Mert kit…

Egyértelműen kedvenc, annak ellenére, hogy vagy negyedik nekifutásra sikerült túljutnom az első 2 részen. Aztán azon kaptam magam, hogy már a második évadot nézem. Aztán azon, hogy pityergek, hogy annak is vége van. Kétféleképpen lehet valakiből vámpír. Vagy…

Minden vegyes. A szereplők, a stáb. Szóval, nem tudtam eldönteni. Jó ez így. Állítólag ez volt az első co-produkció a két ország között. Hááááát, legyen úgy. Mindenesetre jó, hogy megcsinálták. Asai Tomoko (Fukada Kyoko ) és Kim Ji Hoon (Won Bin) Honkongban találkoznak…

Ez telitalálat volt. Legalábbis nálam. Két dolog volt, ami eszembe jutott. Egyrészt, hogy abból, ami jó, miért nem csinálnak hosszabb sorozatokat, másrészt, hogy bár nagyon nem tetszenek a japán színésznők, (igazából a férfiak sem) de Fukada Kyoko csodaszép. Nő létemre és…

Azt kell, hogy mondjam, hogy a leggagyibb és a legjobb sorozatokat is a japánok csinálják. Szerintem. Sírós? De még mennyire! Imádtam? Nem is kicsit! Kötelező? Mindenkinek. „Ha egy zuhanó repülőgépről felhívna a vőlegényed, mi lenne az utolsó, amit mondanál neki?“ Tomokawa…

A tavalyi év úgy múlt el, hogy igazából nem volt olyan sorozat, amire azt mondtam volna, hogy na, ez jó volt. Most meg sorban vannak azok, amikből alig tudom kivárni, hogy újra elteljen egy hét, és megnézhessem a következő részt. Ez is egy ilyen volt. Igaz, még mindig megy vele a…

Ismét új tagja van a kedvenc kategóriának, bár ennek a filmnek a besorolásával bajban vagyok, ugyanis ez elvileg nem mozi. Legalábbis az ismertetők szerint ez egy 24 részes 5 perces sorozat. Ehhez képes egy filmben találtam meg, ezen kívül abban sem vagyok biztos, hogy japán, de mivel…

- Szeretem az unalmas dolgokat. Akarok rendezni egy sorozatot, amiben egy nő és egy férfi találkoznak, akik soha nem veszekszenek, megértik egymást, nem okoznak fájdalmat egymásnak, és ezzel minden nap egyre boldogabbak. - Ez tényleg nagyon unalmas. Ki fogja ezt megnézni? - Mi!   Kim…

  Itt aztán volt hideg is, meleg is, minden. Az én ízlésemnek kicsit sok volt benne a változás az erdeihez képest, de nem lett tőle nézhetetlen, és ami meglepett az az, hogy úgy fejezték be, hogy ha nem lesz második évad, akkor lezárták a történetet különösebb hiányérzet…

Ez az a film, amit mindenkinek látni kell! Néha sírtam, néha nevettem, volt, hogy feszengtem a helyemen, és talán most először történt meg velem, hogy a szám elé kaptam a kezem. “Jézusom, ugye nem!”. Végre nem volt olyan érzésem, hogy jóóóól megvágták, hogy beleférjenek…