Hogy ez nekem mennyire hiányzott!! Nem igazán értem, hogy miért nem nézek mostanában megint japán sorozatokat, mikor sokkal jobbak tudnak lenni, mint a koreaiak. Sokkal.

Az alapfelállás zseniális, és valószínűleg életszerű is Japánban. Az egyik, aki lelkiismeretesen dolgozik magát, és csak a szabályok szerint él, és ezzel szemben a másik, aki soha nem dolgozott, és nem is áll szándékában. Két rosszul szocializálódott, a társadalmat megérteni képtelen embertípus. Mi történik akkor, ha két ilyen ember összehoz a sors?

Yabushita Yoriko (Watanabe Anne ) úgy dönt, hogy 30 éves kora előtt férjhez fog menni, és ezért mindent meg is tesz, amit csak tud. A baj az, hogy az életét szabályok és matematikai képletek alkotják, emberi ...

Van-e egy szegény családból származó, ámde igen ambiciózus és tehetséges fiatalembernek esélye feljutni a gazdagok világába? A pénz és pozíció alapján történő társválasztás csak a gazdagok között elfogadható, ha egy szegény csinálja ugyanezt, az elítélendő?

Jang Yoon-Ha ( Uee ) egy gazdag család negyedik gyereke, aki mindent elkövet, hogy szabadulni tudjon az érzelemmentes, pénzorientált családjától. Azért, hogy megismerje, milyen az élet, ha meg kell dolgozni azért, amit szeretne, részmunkaidősként dolgozik egy áruházláncban a legjobb barátnőjével Lee Ji-Yivel. Jang Yoon-Ha legnagyobb álma, hogy az emberek önmagáért szeressék és ne a vagyona és a pozíciója miatt, ezért Ji-Yinem sem mondja el, hogy gazdag családból ...

Valaki adja vissza azt a 16 órát, amit erre a sorozatra pocsékoltam! Persze, tudom, akkor miért néztem meg? Jó kérdés. Ez az a sorozat, amit abba kellett volna hagyni. Mondjuk mentségemre szóljon, hogy elkezdtem nézni tavaly szeptemberben, mikor elkezdődött, és most fejeztem be. Egy évembe került. Szóval, gyakorlatilag abbahagytam, csak azt nem tudom, hogy minek folytattam.

Lee Hyun-Wook ( Rain ) egy balesetben elveszítette a barátnőjét, amiért önmagát hibáztatja. Az addigi sikeres dalszerző karriere derékba törik, mivel a baleset óta nem írt egy dalt sem. A családjának van egy jól menő zenei ügynöksége, aminek át kellene vennie a vezetését, de ő teljesen visszahúzódik a világtól és a kutyájával él kettesben, amit a halott ...

Csúnyán elmaradtam, lassan már azt sem tudom megint, hogy mit néztem meg, és mit nem. Igyekszem pótolni.

Ez a sorozat olyan volt, mint a címe. Meleg és barátságos. Olyan, amibe belesüpped az ember, és kényelmesen semmit tesz egy órán keresztül. Nem tett mély benyomást rám, de ha nem is ez az elvárás, akkor érdemes megnézni.

Lee Jung-Joo  ( Kang So-Ra ) úgy nőtt fel, hogy nem tudja, hogy ki az anyja. Egy nap talál egy fényképet, amin az apja van egy nővel, és arra jut, hogy biztos ő az anyja, és elmegy megkeresni, de ahelyett, hogy találkozna vele, egy születésnapi buliba csöppen. A nő legkisebb fiának, Baek Gun-Woonak ( Yoo Yeon-Seok ) van a születésnapja, és mivel egybeesik a saját születésnapjával, azt hiszi, hogy ikrek a sráccal. ...

Mielőtt belekezdenék, még gyorsan leírom, hogy kedves közútkarbantartás, lehet ezt máshogy is. Történt ugyanis, hogy szombaton, mikor visszamentünk a szállodához, az utca sarkán egy bácsi túrta az aszfaltot, már jócskán térdig állt a gödörben. Eddig ez nem szokatlan, ilyet elvétve itt is lehet látni, hogy javítják az utat. A meglepetés másnap reggel ért minket. A lyuknak olyan szinten nyoma veszett, hogy már autó állt rajta. Az éjszaka alatt elhárították a problémát, visszatemették, leaszfaltozták, és használatba vették az útszakaszt. Ilyen is van. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem.

Mivel a nyakunkba szakadt egy teljes nap, amire igazából nem irányoztunk elő semmit, gondoltuk akkor ezt a napot a vallásnak szenteljük. Az, ...

Fordított sorrendben kellet volna mennünk? Talán jobb lett volna. Talán nem. Ez már sosem fog kiderülni.

Én azt hittem, hogy egy akkora országban, mint Kína, ahol azért elég erősen jelen van a katonaság, több  helyen lesz alkalmunk arra, hogy hadi gépezeteket nézzünk, ellenben hamar kiderült, hogy az ügy nem olyan egyszerű. Mikor valamivel több, mint egy évvel ezelőtt szóba került, hogy elmegyünk Verát meglátogatni Kínában, már akkor szó volt róla, hogy ha a gyereket is visszük, akkor tankok nézegetése kötelező program. Ennek fő oka a World of Tanks nevű internetes játék, ami nagy népszerűségnek örvend a családom Y kromoszómás tagjai között. Szóval, tankokat kell nézni, de hol? Az hamar kiderült, hogy hadtörténeti múzeum ...

De tényleg. Mármint tényleg nagy. Nagyon.

A pekingi északi vasútállomásról indult a vonat, de arrafelé is van munkanap, meg iskolanap, meg mindenféle nap - amiket persze nem így hívnak, de nem tudják azok, hogy mit, hogyan kell hívni – úgyhogy a lehetőségekből a 10:57-es indulást céloztuk meg, mert, mivel a metró csak 6:35-töl jár, a 7:58-as indulás elérhetetlen álomnak tűnt. Nem is lett volna rá szükség, mert így is meg tudtunk nézni mindent időben, de ezt akkor még nem tudtuk. Itt szeretném megjegyezni, hogy Kínában is vannak ám mindenféle vonatok nem csak a Bullet trainek. Van hálókocsis, meg olyan Piroska-féle is.

Mi olyannal mentünk, ami úgy nézett ki, mint a villámvonat, de az előttünk lévő 61 km távolságot majdnem 1,5 ...

Volt egy kis kommunikációs problémánk a pekingi kiruccanásunkkal kapcsolatban, úgyhogy a dolog nem indult zökkenőmentesen. Történt ugyanis, hogy nem voltam hajlandó azzal foglalkozni, hogy pontos napirendbe foglaljam, hogy mikor, mit fogunk csinálni, mert aki utazott már kisgyerekkel úgyis tudja, hogy nem érdemes, mert nem fog a dolog összejönni.  A baj csak az lett, hogy amit én fixnek gondoltam, és úgy éreztem, hogy ezt el is mondtam Verának, az neki csak az én fejemben volt egyértelmű. Így aztán az indulásunk előtti reggel még ott ültünk a lakásban, hogy az jó, hogy menni akarunk, de nem lenne baj, ha lassan szállásunk is lenne. Persze, az ember hajlamos az gondolni, hogy egy akkora városban, mint Peking nem lesz nehéz ezt a problémát ...

 Attól tartok, hogy ez kicsit rövidebb lesz, mint amennyi lehetne, de, ha nem írom fel, hogy mi történt, nagyon hamar elfelejtem a dolgokat, ez meg már jó pár napja történt. Azért megpróbálom megerőltetni magam.

Gondoltam, ha már itt vagyunk, akkor azért egy Buddhista szentélybe már csak el kellene menni. Aztán kiderült, hogy erre még többször lesz alkalom, de ezt akkor még nem tudtuk, szóval egész jó ötletnek tűnt, gondoltuk megvalósítjuk. Buszra fel, a hőmérséklet továbbra is sokkal több, mint ami elviselhető lenne, de egy szavam sem lehet, mert ahhoz képest, hogy attól féltem, hogy az esős évszakban mást sem fogunk látni, mint esőt, gyakorlatilag minden nap ronggyá égünk a napon. Ez sem sokkal jobb, de esőben azt hiszem még ...

Délig aludtunk. De úgy mindenki Verán kívül, ő meg hagyott minket aludni, hogy egy kicsit helyrerakjuk magunkat. Pedig éjfélkor már ágyban voltunk, szóval testvérek között is aludtam vagy 12 órát. Ilyet talán utoljára 16 éves koromban csináltam, az meg nem mostanában volt. Talán igaz sem volt. Nem is nagyon akartam elhinni, hogy mennyi idő van, mikor mondták, jó darabig azt hittem, hogy csak szívatnak. Aztán kiderült, hogy nem.

A mai program az óváros volt. Végül magából az óvárosból szerintem lényegesebben kevesebbet láttunk, mint amennyi maga a város lett volna, de így is jól elfáradt mindenki. A fent említett ok miatt elég későn kerekedtünk fel, így lényegesebben nagyobb volt a forgalom, mint tegnap. Először például a liftben ...

Igazából csaltam, mert nem az első, hanem az első három, csak a repülés azt hiszem, hogy nem annyira számít.

De akkor kezdjük az elejéről. Van ugye Vera barátosném, akinek a blogját, ha frissíti ki szoktam rakni a facebookra is, mert miért ne. Amikor 2014 májusában kiköltözött Kínába, megbeszéltük egy másik házaspárral, hogy ugyan messze van, de mi majd azért eljövünk, oszt jól meglátogatjuk. Aztán a dolgok máshogy alakultak a tervezettnél, így úgy alakult, hogy csak a mi családunk maradt az útra, így aztán valamikor december végén, január elején megvettem a repülőjegyeket, és szomorúan sóhajtoztam, hogy soha nem lesz július 18-a. Aztán teltek, múltak a napok, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy intézni kell a vízumot ( ...

Ez egy nagyon érdekes sorozat volt. Mindamellett, hogy maga a történet nem volt semmi extra, Jung Kyoung-Ho olyan szinten lubickolt a szerepben, hogy minden más jelentéktelenné vált a sorozatban. Kim So-Yeon viszont szerintem nem az a romantikus típus. Vagy csak nagyon nem találta meg a helyét a szerepben. Amennyire tetszett Junk Kyoung-Ho annyira nem tetszett Kim So-Yeon. Így lett átlagos a sorozat.

Kang Min-Ho ( Jung Kyoung-Ho )apja halála után, a vállalatuk vezetését a nagybátyja veszi át, miközben tulajdonképpen kisemmizi az akkor még csak gyerek Min-Hot és az anyját. A fiú ennek hatására egy könyörtelen üzletember lesz, akinek semmi más nem számít csak a profit, és szemrebbenés nélkül tesz tönkre vállalatokat, és ezzel emberek életét. ...

Őszintén szólva, ez a film meglepett. Valamiért én azt hittem, hogy egy normális cég alkalmazottjáról szól, aki a piszkos munkát végzi , de nem. Ez a film kérem egy olyan cégről szól akiknek a fő profiljuk a gyilkolás, értsd ez alatt, hogy minden alkalmazott bérgyilkos, és csak látszat a fémipari profil. Érdekes volt.

Ji Hyeong-Do ( So Ji-Sub ) a vállalata egyik legjobb alkalmazottja. A vállalat fő profilja pedig a bérgyilkolászás. Egy munka során meghagyja a srác életét, akivel együtt dolgozik, annak ellenére, hogy az ő ötlete volt, hogy beugrót alkalmazzanak, és, hogy a beugrót a munka elvégezte után, megöljék. Hogy azért ne legyen annyira egyértelmű, hogy a srác életben marad, a fiú elrejtőzik, Ji Hyeong-Do pedig meglátogatja ...

Ez tipikusan a van, de minek kategória. Ráadásul So Ji-Subot is szinkronizálták kínaira, ami nem lenne akkora gáz, ha jó hangot adtak volna neki, tekintve, hogy a szentem nem beszél kínaiul. De annyira hozzá nem illő volt a szinkronhangja, hogy szinte már fájt tőle a fejem. És nem is volt túl nagy a szerepe. Mondjuk ebben a filmben annyira ez nem gáz.

Sophie ( Zhang Ziyi ) egy sikeres képregény rajzoló, aki beleszeret egy orvosba, és el is jegyzik egymást. Mar javában készülődnek az esküvőre Jeffel ( So Ji-Sub ), mikor a férfi beleszeret egy új betegébe, a híres színésznőbe, Annába ( Fan Bingbing ). Az esküvőnek annyi, Sophie pedig bosszút esküszik.  A bosszújához társat is talál Gordon ( Peter Ho ) személyében. Az a hír járja, hogy ...

Igazából, aki látta a My Little Bride-ot annak ez sem okoz sok újdonságot. Aranyos volt a maga módján, de azért nem az ami nélkül nem lehet élni. Egyébként mostanában sajnos megint nem tudok belenyúlni olyanba, amire azt mondanám, hogy tényleg nagyon tetszett. Ilyenkor szoktam visszatérni a japán gyökereimhez.

Yoon Jung-Suk ( Han Ji-Hye ) és Kwon Hyeok-Jun ( Lee Dong-Gun )  két tradicionális koreai család legfiatalabb tagja. A két nagypapa jó barátságban van és a családok egyesítését tervezik azzal, hogy a fiatalokat össze akarják házasítani, annak ellenére, hogy 10 év közöttük a korkülönbség. Azonban Yoon Jung-Suk családjának menekülni kell a hitelezőik elől, így kerülnek Szöulba, egy pici bérlakásba, ahol  nagypapa ...