Hogy ez nekem mennyire hiányzott!! Nem igazán értem, hogy miért nem nézek mostanában megint japán sorozatokat, mikor sokkal jobbak tudnak lenni, mint a koreaiak. Sokkal.

Az alapfelállás zseniális, és valószínűleg életszerű is Japánban. Az egyik, aki lelkiismeretesen dolgozik magát, és csak a szabályok szerint él, és ezzel szemben a másik, aki soha nem dolgozott, és nem is áll szándékában. Két rosszul szocializálódott, a társadalmat megérteni képtelen embertípus. Mi történik akkor, ha két ilyen ember összehoz a sors?

Yabushita Yoriko (Watanabe Anne) úgy dönt, hogy 30 éves kora előtt férjhez fog menni, és ezért mindent meg is tesz, amit csak tud. A baj az, hogy az életét szabályok és matematikai képletek alkotják, emberi kapcsolata kizárólag az apjával van. Más emberek szívtelennek tartják. Egy társkereső oldalról választ magának lehetséges partnert, de az illető személyét is a számok határozzák meg. Az indok, amiért éppen őt választotta az, hogy minden szám a lapon prímszám. A választott pedig Taniguchi Takumi (Hasegawa Hiroki), egy megrögzött munkakerülő. 35 évesen még soha nem dolgozott, az anyjával él együtt, aki eltartja a fiát. A férfi szinte ki sem jön a szobájából, olvasással és filmnézéssel tölti a napjait. Mivel az anyja betegeskedik, úgy dönt, hogy megnősül, és a feleségével fogja eltartatni magát. Persze ezt azért gyanítja, hogy nem fogják elfogadni a nők, ezért a regisztrációs lapra rendes foglalkozást tüntet fel magának.

Az első randevú katasztrófának tűnik, egészen addig, míg ki nem derül, hogy mind a ketten feleslegesnek tartják a szerelemet a házassághoz, szerintük a házasságnak szerződésen kell alapulnia, az érzelmek csak zavaró tényezőt jelentenek. Bár ők ezt teljesen természetesének tartják, ettől a véleménytől a környezetük minden tagjának feláll a hátán a szőr, és próbálják meggyőzni őket, hogy erre nem lehet alapozni a kapcsolatot. Mivel az életfelfogásuk megegyezik, ezért folytatják a randevúzást, annak ellenére, hogy minden találkozásuk katasztrófába fullad, és majdnem véget vet a dolognak, mikor kiderül Takumi életvitele. Pár hónap után azonban már az esküvőt tervezik, mikor végre az eljegyzésen maguk is rájönnek, hogy talán nincs igazuk, és lehet, hogy mégsem kellene egy érzelmek nélküli kapcsolatba beleugraniuk, így végül a szakítás mellett döntenek, és mind a ketten új kapcsolatot kezdenek. Yoriko, az apja egyik barátjával, akivel együtt edzenek, Takumi pedig egy gyerekkori ismerősével. Látszólag az új kapcsolatok jól alakulnak, Yorikonak kezdenek érzései lenni, jól érzi magát a randevúkon, Takumi pedig elkezd azon gondolkozni, hogy talán mégis dolgoznia kellene, hogy ne a barátnőjét terhelje az életéhez szükséges költségekkel. Ennek ellenére nem szakadnak el egymástól, naponta többször is telefonálnak egymással, tanácsokat adnak a másiknak, hogy ne menjen tönkre az új kapcsolatuk, bár minden beszélgetésüket azzal fejezik be, hogy nem hívják egymást többször. Végül Yorikonak a 30-ik születésnapján az új barátja megkéri a kezét, de a lánykérés hamar katasztrófába fullad, mikor Yoriko megmutatja a teleírt füzeteket, amit elkezdett írni, az új barátja tanácsára. Takumi rossz tulajdonságait kezdte írni, hogy túltegye magát a férfin. A többiekben a füzetek láttán tudatosul végelegesen, amit a viselkedésükből már egyébként is éreztek, hogy bár nincsenek tudatában, de Takumi és Yoriko szerelmesek egymásba, bármennyire is tagadják. Az lánykérés így természetesen értelmét veszti, sőt mindkettejükkel szakít a társuk, és végül úgy döntenek, hogy adnak még egy esélyt a kapcsolatuknak.

Egy dolog miatt nem került be a kedvenc kategóriába. Nekem túl sok a kínos helyzetkomikum, amit nem nagyon bírok, de még majdnem ezt is sikerült ellensúlyoznia a történetnek, a rendezésnek, és a színészi játéknak. Mindenképpen ajánlom, ha valaki változatosságra vágyik. Szerintem zseniális.

Őszintén szólva nem tudom, hogy van-e hozzá magyar felirat. Hirtelen felindulásból néztem meg, aztán meg már nem bírtam abbahagyni, hogy feliratot keresgéljek, meg ezzel a címmel egyébként sem könnyű bármire is rákeresni. Szóval részemről maradt az angol.