Ez telitalálat volt. Legalábbis nálam. Két dolog volt, ami eszembe jutott. Egyrészt, hogy abból, ami jó, miért nem csinálnak hosszabb sorozatokat, másrészt, hogy bár nagyon nem tetszenek a japán színésznők, (igazából a férfiak sem) de Fukada Kyoko csodaszép. Nő létemre és annak ellenére, hogy nem vagyok az a rajongó típus, szerintem a legszebb nők egyiket, akit valaha láttam. Persze ez is egyénfüggő.

Taira Kei (Kamenashi Kazuya) egy kortárs (ez de hülyén hangzik!) táncos, aki 17 éves korától Németországban tanult táncolni, és aki 27 éves korában társulat nélkül marad, mert az a német társulat, ahol a fél életét töltötte, egyszerűen kiteszi a szűrét. A fiú hiába zseni, mégsem tud elhelyezkedni másik társulatnál, így aztán kénytelen hazamenni Japánba, ahol kikötői munkásként kezd el dolgozni, mert sem háttértáncosként, sem tanárként nem akar elhelyezkedni. Várja a lehetőséget, hogy újra táncolhasson, de nem talál magának másik társulatot. Mikor már teljesen kétségbeesik, egy középiskola folyosóján meglátja Nishihara Yuit (Fukada Kyoko), aki az iskolában tanít. A nő egy reménysugár lesz a fiú életében, és miután megismerkednek, és egymásba szeretnek, valóban úgy tűnik, hogy kezdenek jobban alakulni a dolgai. Yui szakít a szeretőjével a fiú miatt, és hozzá költözik, annak ellenére, hogy nélküle az anyjának komoly megélhetési problémái lesznek, Keinek pedig kezd megváltozni az életszemlélete, mert valamilyen szinten anyagi biztonságot akar teremteni a nőnek. Így aztán, bár a kapcsolatuk előtt ez szóba sem jöhetett volna, elvállal egy tolmács munkát, annak a társaságnak, akiknél korábban állandó tag volt. Egy fellépésben kell segítenie, ráadásul egy olyan darabnál, aminek korábban ő volt a fő táncosa, most viszont egy másik japán táncossal állítják színpadra a darabot. A próbák alatt a másik táncos megsérül, és úgy tűnik, hogy le kell fújniuk az előadást, de Keinek sikerül úgy módosítania az darabot, hogy az sérülten is el lehessen táncolni. Az előadásnak végül nagy sikere lesz, Kei karriere pedig koreográfusként nagy lendületet vesz, viszont a sikernek ára van. Ahogy a munkában egyre sikeresebb lesz, Yui úgy lesz egyre magányosabb, mert a férfinak már nincs ideje rá, és úgy tűnik, hogy szüksége sincs nagyon. Ennek ellenére Yui a végsőkig kitart mellette, még akkor is amikor Kei bejelenti, hogy egy évre Londonba megy dolgozni. A dolgok akkor sem lesznek jobbak mikor az év letelte után visszatér Japánba, mert egy olyan turné tervével tér vissza, ami még egy évig tartan. Bár megkéri a nőt, hogy menjen vele, ez már sok Yuinak és szakít a férfival. Mikor az egy év letelik Kei újra visszatér Japánba, de hiába keresi Yuit, az iskolában felmondott, és úgy tűnik otthonról is elköltözött. Végül egy véletlen miatt mégis tud beszélni a lánnyal, így megtudja, hogy Yui egy kutatóintézetben kezdett dolgozni. Bár Kei újra szeretné kezdeni a kapcsolatukat, és ezért akár a karrierét is feláldozná, mikor Yui megtudja, hogy a férfi egy művészeti vezetői állást nem fogad el miatta egy német színháznál, úgy dönt, hogy végleg szakít vele, így ő Japánban marad, Kei pedig elfogadja a németországi munkát. Aztán Németországban újra találkoznak.

Nekem nagyon tetszett. Jó volt végre egy táncost látni egy táncos szerepében. A történet nem volt pörgős, inkább azon volt a hangsúly, hogy a két szereplő, hogy éli meg a változásokat. Ami meglepett, hogy sok ágyjelenet van a filmben. Még egy amerikai sorozatnak is becsületére válna ez a mennyiség. Mondjuk, azért pornófilmet ne várjon senki.

Nem meglepő módon van hozzá magyar felirat, bár vagy nem készült el, vagy nem tették fel a D-Addicts-ra az összes részt. Remélem azért majd egyszer teljes lesz a sor.

Aki türelmetlen, vagy egyszerűen angolul is megfelel neki, az itt megnézheti.