Lássuk be Gong Yoo, igencsak jól megvolt sorozatok nélkül. A "Silenced"-el bizonyította, hogy ugyancsak megállja a helyét a gyomorforgató drámákban is. A "The Suspect", az "A Man and a Woman", a "Train to Busan" és a "The Age of Shadows"   pedig hatalmas kasszasiker volt a mozikban. A Train to Busan ráadásul a nemzetközi elismerést is meghozta számára, tekintettel, hogy az újrafilmesítés jogát megvette egy francia filmstúdió, hogy újragyártsák a filmet fehér szereplőkkel az amerikai piacra. Mert ugye a Hollywood-hoz szokott amerikai, nem ül be egy sárga filmre. De az emberi hülyeség másik téma.

Szóval, Gong Yoo-nak nem nagyon volt szüksége egy sorozatra, bármennyire is vártunk, vágytunk rá sokan, hiszen tulajdonképpen az utóbbi 5 évben minden mozifilmje közönség kedvenc lett. Ha úgy nézzük, iszonyatos nagy szerencsénk volt azzal, hogy elfogadta a főszerepet. És tulajdonképpen talán neki is, hiszen saját bevallása szerint félt elvállalni sorozatszerepet. Gondolom a Big nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Részemről nem bírtam végignézni, de azt olvastam, hogy bár jó volt a sorozat fogadtatása a befejezés sok negatív kritikát kapott.  

Hála az égnek, hogy Kim Eun-Sook nem hagyta békén és folyamatosan bombázta a felkérésekkel. Megmondom őszintén, hogy azért kicsit féltem a történettől. Vagyis inkább attól, hogy mit hoz ki belőle az írónő. Mert a The Secret garden örök klasszikus, és a Gentleman's Dignity is zseniális volt, azonban a The Heirs az én szememben hatalmas bukás volt, és, ha őszinte akarok lenni nem értem a nagy felhajtást a Descendants of the Sun körül sem. Nem volt rossz, de nem volt annyira jó, mint amekkora csodát csináltak belőle, úgyhogy kétszeres izgalommal vártam a Goblint. Vajon egy remek írónő és egy remek színész meg tudja-e alkotni a csodát? Mikor kiderült, a második sor szereposztása még jobban összeszorult a gyomrom. Az, hogy összeszednek egy csomó jó színészt, két dolgot jelenthet. Vagy gyenge a forgatókönyv, és a színészek neveivel akarják hozni a nézettséget, mint ahogy azt a Heirs-ben is tették, vagy könnyű szerrel becserkészik a jó színészeket, mert egy  jó sorozatban mindenki szívesen játszik.

És akkor még egy szót sem szóltam a témáról. MESE! Csupa nagybetűvel. Végre! Mitikus lények élnek a halandók között. Kell ennél jobb történet? Ha valaki meg tudja rendesen fogni a témát. A szereplőkhöz kell egy icipicit ismerni a koreai mitikus lények hátterét, mert van pár poén és szereplő, akik jobban a helyükre kerülnek, ha tudjuk a szerepüket, de igazából anélkül is elvan az ember, mert magával sodor a  hömpölygő történet, ami egy pillanatra sem áll meg, nem unalmas, nem erőltetett, tele van humorral és remeg színészi játékkal. Az ember azt kívánja, bár soha ne érne véget egy rész, vagy legalább ragaszkodjanak a 1,5 órás részekhez. Amit persze legnagyobb csalódásomra a 4-ik résztől visszavettek a szokásos egy órára. Időnként. Ha mégsem akkor nagyon sok ismétlés volt az elején, de mivel végig jellemző volt, hogy minden részt szinte végtelen számban néztem meg engem nem zavart. Persze, ha valaki nem volt olyan fanatikus, mint én, neki lehet, hogy zavaró volt. Bár ezt én még most sem tudom elképzelni, pedig már annyira nem vagyok a sorozat hatása alatt, mint az első rész után, amikor talán most először a rengeteg sorozatnézéssel eltöltött éveim alatt kívántam azt, hogy én most egyszerre 2 hónappal öregebb akarok lenni, mert ez a heti két rész rövid idő alatt fel fogja őrölni az idegeimet. Aztán, mint mindennek ennek is vége lett, és nem haltam bele a várakozásba. Szerencsére. Viszont erősen elgondolkoztam, hogy kellene csinálnom még egy kategóriát a kedven mellé, mert ez most távolról sem tudja kifejezni az érzést.

Azt sem tudom hol kezdjem. Talán a számomra kicsit zavaró szereplővel, a nagymamival. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen m is a szerepe a történetben. Sőt! Egyáltalán ki ő. Aztán szép lassan kiderült, talán még értelme is volt a karakternek, bár őszintén szólva nem nagyon hiányzott volna, ha kimarad a történetből. Persze tudom, hogy valamennyire a narrátor szerepét töltötte be, de nekem akkor is kilógott a többiek közül.

És akkor jöjjenek a főszereplők.

Elsőnek Yoo Duk-Hwa (Yook Sung-Jae). A túláradó és töretlen önbizalmával, a gyerekes, de  mégis felelősségteljes viselkedésével. Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy valahogy mindig egy fél lépéssel le volt maradva a többiektől. Nekem ő arra szolgált, hogy megértsem azokat a dolgokat, amit alapból nem biztos, hogy értettem volna, mint például mi történik, ha a halál angyala megérint valaki, hogy legyen valaki, akin keresztül a mindenható jelen van a Goblin életében. Valaki, aki kapcsolat a külvilág ügyes-bajos dolgai és a Goblin között. Aki a családi háttere miatt a biztonságot nyújtja a főszereplőnek. Bár az egész sorozat tele volt jókedvvel, ha ő megjelent még mielőtt kinyitotta volna a száját, már fültől fülig ért a mosolyom.

Sunny (Yoo In-Na), avagy Kim Sun. Sokan úgy gondolták, hogy az ő kapcsolata a halálangyallal sokkal érdekesebbre sikerült, mint a főszereplőké, de lássuk be, azért az övék volt a könnyedebb vonal. Igaz, hogy az ő száluk is tele volt tragédiákkal, de akkor is a legtöbb érzelmet és tragédiát a főszereplők köré kell csoportosítani, így az ő szerepük mindig árnyaltabb, ezáltal nehezebben emészthető. A hölgy egyébként a Goblin húgának a reinkarnációja. Az előző életében ő volt a királynő, aki nem tudott és nem is akart a férje és a bátyja között választani, így aztán tragikusan rövid idő alatt végezte be a sorsát. A régi élete a mostanira is rányomta a bélyegét, mert bár gyönyörű, jólelkű és életvidám, mégis egész életében úgy érezte, hogy vár valakire, bár nem tudja, hogy kire.

Sunny lelki társa, másik fele, élete első látásra szerelme, a halál angyala (Lee Dong-Wook). A férfi, akinek nincs neve, nincs kora, és még csak nem is ember. Azok az emberek, akik életükben hatalmas bűnt követnek el halálangyalként születnek újjá. Valahol a lét és a túlvilág között, bizonyos körülmények között az embereknek érzékelhetően, bizonyos körülmények között az embereknek láthatatlanul. Az ő feladatuk, hogy átsegítsék az emberi lelkeket a túlvilágra. Úgy, hogy mindeközben a saját elmúlt életükből nem emlékeznek semmire. Még csak a saját nevükre sem. Így aztán elég nagy megrázkódtatást jelent számára, hogy sírni kezd, mikor először találkozik Sunnyval.

A Goblin menyasszonya Ji Eun-Tak (Kim Go-Eun). Az elveszett lélek, akinek meg sem szabadott volna születnie. Az, hogy mégis megszületett, az egyedül a Goblinnak köszönhető, aki a saját tudta nélkül „megalkotta“ a menyasszonyát. Eun-Tak anyjának meg kellett volna halnia egy autóbalesetben méhében a lányával. Csakhogy jókor volt jó helyen, mert a baleseténél éppen ott volt Kim Shin, a Goblin, aki megmentette az életét, és ezzel a gyermek életét is. Igaz, hogy a kislány a Goblin menyasszonyának bélyegével született, aki látja a szellemeket. Mivel aztán 9 éves korában mégis elvesztette az anyját, a kislány a nagynénjénél nevelkedett 19 éves koráig, igencsak nehéz körülmények között. Ennek ellenére egy jólelkű, kedves, közvetlen nő lett belőle, aki bár magányos volt, mégis vigasztalta a tudat, hogy valahol vár rá egy sors által neki szentelt egyén, és nem értelmetlen az élete.

Végül maga a halhatatlan Goblin, Kim Shin (Gong Yoo). Valamikor halandó volt, az uralkodó hadvezére, aki életét kockáztatva véres háborúkban védte a hazáját és a királyát, de a palota intrikái miatt, végül az uralkodó végeztette ki, a családjával együtt. Mivel azonban a nép nagyon szerette, így a mindenható goblint csinált belőle. Egy olyan lényt, akinek a világon minden a hatalmában áll. Az időjárást befolyásolni. segíteni, ártani, jutalmazni, büntetni az embereket. Egy dolgot kivéve. Bármennyire is szeretne nem tud meghalni. És minden halálra az örökkévalóságig emlékeznie kell, soha nem felejthet el semmit. Ez a büntetése azért a sok kioltott életért, amiket hadvezérként elvett a csatákban. Az egyetlen módja annak, hogy meghaljon, ha a menyasszonya húzza ki a mellkasából a kardot, amitől goblinná vált. Csakhogy a menyasszony nem tűnt fel abban a 900 évben, amit halhatatlanként töltött, bármennyire is kereste. Mindaddig amíg meg nem ismerte Eun-Takot.

Te vagy az, aki folyton megidéz? Ezzel kezdődik Eun-Tak és Kim Shin közös élete. Hiszen Ji Eun-Tak a goblin menyasszonya. Még akkor is, ha ezt kezdetben a férfi nem hiszi el.  A lány látszólag nem látja azt, amit a menyasszonynak mindképpen látnia kellene. Ennek ellenére a lány folyton megidézi, aminek nem tud ellenállni. Ha Eun-Tak elfújja a tüzet, akkor Kim Shinnek meg kell jelennie előtte. Mindegy, hogy egy gyufáról vagy egy gyertyáról, vagy éppen egy égő kukáról van szó. És ha ez még nem lenne elég, akkor a lány olyan helyekre is tudja követni, ahova még soha senki nem tudott vele menni. Ha úgy akarja a Goblin egy nyitott ajtón keresztül bárhová el tud jutni. Arra a mezőre, ahova kidobták a testét annak idején, vagy akár Kanadába ahol a szolgájával élt, miután maga mögött hagyta Koreát. Csak éppen erre elvileg csak ő  lehetne képes. Hogy lehetséges akkor hogy ez a hangos, 19 éves lány, aki bizton állítja, hogy a menyasszonya, és aki ennek ellenére nem látja a kardot a mellkasában, mégis követni tudta? Eun-Takot ez egyáltalán nem zavarja, és, ha már úgy alakult, hogy egy szempillantás alatt Kanadában kötött ki, akkor alaposan körülnéz, majd úgy dönt, hogy ha a Goblin ilyenekre is képes, akkor ő bizony hozzámegy. És ezt a döntését gyorsan közli is a férfival, aki ettől még jobban összezavarodik. Miután visszamennek Koreába, Eun-Tak folyton megidézi a férfit, hol azért mert rossz kedve van, hol véletlenül, hol csak azért mert magányosnak érzi magát. Aztán mikor furcsa körülmények között eltűnik a nénikéje a családjával együtt, végső kétségbeesésében beköltözik a Goblinhoz. Hiszen az ő menyasszonya. Persze a férfinek esze ágában sincs befogadni, mert már így is van egy nem kívánatos személy a házában. A halál angyala, akinek Duk-Hwa adta ki a házat, mikor azt hitte, hogy a Goblin újra elutazik.

Végül Eun-Tak annak ellenére beköltözik a házba, hogy együtt kell élnie a halál angyalával is. Ők ketten már korábbról is ismerik egymást, és a lány nem rajong érte, hiszem a kaszásnak már rég a túlvilágra kellett volna küldenie a lányt, és igencsak szúrja a szemét, hogy a lány még mindig életben van. Mit életben van? A Goblin védelmét élvezi! Ugyanis közben kiderült, hogy látja a kardot, csak eddig nem volt hajlandó elárulni Kim Shinnek, de most a túlélése érdekében be kellett vallania. A vallomás viszont meglepő reakciót vált ki a Goblinból. Megijed a haláltól. Hiszen nem nehéz egy elérhetetlen valami után vágyakozni, de ha elérhetővé válik, már nem olyan kecsegtető a halál, és még inkább nem, ha lassan okot is talál arra, hogy életben akarjon maradni az első szerelme, Eun-Tak személyében.

Közben Eun-Tak próbálja normálisan élni az életét. Iskolába jár, érettségizok, és részmunkaidőben dolgozik egy csirke étteremben, aminek a tulajdonosát Sunny-nak hívják, és aki mind a két férfihoz tragikus módon kötődik, amire csak később derül fény. A két nő között hamar baráti kapcsolat alakul ki, és Eun-Tak mindent megtesz, hogy segítse a főnökasszonya és a kaszás kapcsolatát, főleg mivel látja, hogy milyen boldogok, amikor együtt vannak és mennyire boldogtalanok, amikor nincsenek. Aztán amikor kiderül. hogy ki is tulajdonképpen a kaszás, hogy ő volt a felelős a lány haláláért, a kapcsolatuk végleg megszakad.

Lassan azonban Eun-Takal különös balesetek kezdenek történni. Felszáll egy buszra, aminek balesetet kellene szenvednie, és amin mindenki meghalna a balesetben, pedig az ő névtáblája nincs a halálangyaloknál. Rádől egy polc a síparadicsomban ahol dolgozik, és egy alkalommal majdnem a Goblin is megöli. Mintha a mindenható mindenképp meg akarna szabadulni a lánytól. Az ok pedig az, hogy a lány létezésének értelem az, hogy kihúzza a kardot a Goblinból és ezzel segítse, hogy vége legyen a férfi életének. Ha azonban nem teljesíti a feladatot, amire született, meg kell halnia. Ami azt jelenti, hogy az egyiküknek mindenképpen meg kell halnia, azért, hogy a másik élhessen. Hiszen koránt sem biztos, hogy Kim Shin mindenhol ott tud lenni, hogy megmentse a lány életét.

Végül a férfi úgy dönt, hogy inkább ő haljon meg mint a lány. A halálával azonban törlődik az emléke minden halandó emlékéből, hogy az élők nyugalomban, fájdalom nélkül élhessék az életüket. Eun-Tak élete azonban egyáltalán nem fájdalommentes. Elvégzi az iskolát és olyan munkája van, amit mindig is szeretett volna csinálni, viszont olyan űr maradt az életében amivel csak nagyon nehezen tud együtt élni, és orvosi kezelésre szorul az érzelmi ingadozásai miatt. Egy nap aztán egy ismeretlen férfival találkozik a munkahelye épületének tetején. A férfi furcsa jelmezben van, és egy szó nélkül magához öleli, amitől a teljesen megzavarodik. Ami még furcsább, hogy megmagyarázhatatlan események kezdenek történni a lány körül, aminél folyton jelen van a férfi. Hogy magyarázatot találjon a dolgokra Kanadába utazik, miután kap onnan egy 10 évvel korábban postázott levelet. Mert ő úgy emlékszik, hogy soha életében nem járt külföldön, akkor meg hogy adhatott fel Kanadában egy levelet? Végül ott is találkoznak Kim Shinnel, és szép lassan a lánynak is visszatérnek az emlékei. A rövid boldogságuk azonban Eun-Tak halálával hamarosan véget ér. Kim Shinnek meg kell várnia, hogy a lány újra megszülessen.

Jó humorú, pörgős, izgalmas, nevetős, körömrágós sorozat, zseniális színészi játékkal, nagyszerű forgatókönyvvel, és remek rendezéssel. A befejezés kicsit keserédes, bár ha akarom happy endnek is hívhatom. Tipikusan az, aminél az ember várja az utolsó képsoroknál, a „folytatás következik“ feliratot, annak ellenére, hogy Kim Eun-Sook nem az az író, aki második évadot is szokott volna csinálni. Úgyhogy azt hiszem, hogy az csak álom marad. Nekem is csak egy fél gondolatnyi hiányérzetem maradt. Hogy úgy mondjam, csak egy ölelésnyi.

Mindenféle formában megtalálható. Angolul, online, letölthető, és a vikin is. Én azt hittem, hogy a The Master´s Sun-t nehéz lesz túlszárnyalni, de ez a sorozat fényévekkel jobb volt, pedig már azért is nagyon oda vagyok. Ez tényleg egy külön kategória.