Vissza a gyökerekhez. Na jó, talán nem teljesen, bár a Narutóval már szégyenletes elmaradásban vagyok, de egyelőre besokaltam a koreai sorozatokkal, úgyhogy nekifeküdtem a japánoknak. Abból is van jó hosszú listám, ráadásul most a japán sorikkal jártam úgy mint pár hete a koreaiakkal, hogy egyszerre megy több olyan is, amit meg akarok nézni, bár náluk azért lassabban mennek a dolgok, tekintve, hogy hetente csak egy részt adnak, plusz nem is fordítják olyan gyorsan, úgyhogy mindenhol csak azt látom, hogy RAW. Remélem nem maradnak ilyenek.

Megnézzem? Ne nézzem? Megnézzem? Ne nézzem? Egy ideje már megy ez a játék. Aztán arra jutottam, hogy bár a téma nem az amire az ember így elsőre rávetné magát, de Eikura Nana miatt adok egy esélyt, bár a Proposal Daisakusent Eikura Nana és Yamashita Tomohisa ellenére sem tudtam megnézni. Az első rész feléig bírtam. Ezt legalább végignéztem, bár nem mondom, hogy mostantól ezzel fogok kelni, és feküdni. A legnagyobb probléma talán tényleg az volt amitől féltem, hogy ez a temetkezési vállalkozó téma nem annyira nyerő, bár ez is mutatja, hogy a japánok sokkal inkább otthon vannak az életközeli témákban, mint a rózsaszín lányregényben. Persze nem nagyon értem, hogy mi szükség van arra, hogy ezt a munkát jobb színben tüntessék fel az emberek előtt. Az is lehet, hogy semmi, csak kellett egy téma.

Ihara Masato második az Ihara család öt gyereke közül. A család generációk óta temetéseket rendez, ami nem teszi túl népszerűvé a gyerekeket a kortársaik körében, így aztán Masato, miután elvégzi az egyetemet, és dolgozni kezd, évekig haza sem látogat, mindaddig amíg az apját haláslos baleset nem éri, és haza nem kell költöznie, hogy eltartsa a kisebb testvéreit. Elvileg a bátyjának kellene átvennie a családi vállalkozást, csakhogy ő eltűnt, az idősebbik húgának beteg az egyik lába, a negyedik, ötödik gyerek meg még iskolába jár. A gond csak az, hogy a család összetartó ereje, pont a bátyjuk, akit viszont semmilyen formában nem tudnak utolérni. Ugyan nem szokatlan, hogy eltűnik hosszabb rövidebb időre, de most nagy szükség lenne rá a családban. Így aztán Masato veszi át a vállalkozást, és ahogy egyre jobban beleássa magát a munkába, úgy jön rá, hogy talán nem teljesen volt helyes az, ahogy egész életében gondolkozott a családja munkájáról. Közben megismerkedik Sakamaki Yukival, aki rendőrként dolgozik, így sűrűn találkoznak, és kölcsönösen kisegítik egymást a munkájukban. Ráadásul Masato rendszeresen beszélget Iwata sanal akiről kiderül, hogy Yuki elhunyt nagyapja.

- Csak te látsz, mert szoros kapcsolatban leszel az eljövendő dédunokámmal.

- He?

Az egyetlen poén a filmben.

Összességében nem volt rossz, bár minden alkalommar arra jutok, hogy ugyan vannak meglepően meggyőző pillanatai, azért Yamashita san nem tartozik a legtehetségesebb színészek közé. A téma miatt nem feltétlenül a többször nézhető kategória, már csak azért sem, mert minden rész tuti sírással végződik. Ilyenkor szokta a férjem megkérdezni, hogy “Mi van, ki halt meg?”. Ki nem?

Van hozzá magyar felirat, és van ott egy link égetett feliratos videókhoz, de nem törtem magam. Annyira nem volt jó.