Hát ez mi? Ennél a sorozatnál többször is eszembe jutott ez a kérdés. Először is a témával kapcsolatban. Kabuki. Tudom én, hogy van ilyen, és a japánok biztos szeretik is, de azt hiszem sírógörcsöt kapnék, ha nekem végig kellene néznem egy ilyen előadást. Még jó, hogy nem vagyunk egyformák. Másodszor, bár ez nem csak erre a sorozatra igaz, de ez a kérdés mindig felmerül bennem, ha japán pasit látok vetkőzni. Állandóan azon gondolkozom mikor japán nőket látok, hogy miért akarnak mindenáron kislányok maradni. Miért jó az, hogy egy 30-on felüli nőt, még 16-nak néznek. Na most megvilágosodtam. Azért kérem, mert akkor nem feltűnő, hogy a férfiak is megállnak a testi fejlődésben egy alulfejlett 15 éves szintjénél. Azt aláírom, hogy nem mindegyik, de az idoljaik mindenképpen. Ja csókolom, annak ára van, hogy egy 176 cm magas férfi 60 kg. Borzalmasan néznek ki. A koreaiakat legalább leküldik gyúrni mielőtt levetkőztetik őket, hogy úgy nézzenek ki, mint akiken van valami izom. Na, a japánok nem foglalkoznak ilyen apróságokkal

Kawamura Kyonosuke (Tamamori Yuta) egy 400 éves kabuki múlttal rendelkező család egyetlen fiú sarja, akinek a vállát nyomja a felelősség, hogy továbbvigye a család nagynevű múltját, és aki annak rendje és módja szerint lázad is ez ellen minden idegszálával, mert az apjának mindig is fontosabb volt a kabuki, és a család hírneve, mint ő. Sawayama Ichiya (Nakayama Yuma) a kabukival általános iskolás korában ismerkedett meg, és minden perce, minden mozdulata, minden gondolata a kabukiról szól, és a legnagyobb vágya, hogy az első számú kabuki táncos legyen, csakhogy ez szinte lehetetlen, akármilyen tehetséges is, mert a kabuki világa zárt világ, ahova lehetetlen bekerülni, ha az embernek nincs hozzá meg a kellő családi háttere. Az egyetlen esélye, hogy feleségül veszi az egyik nagyhírű család lányát, és ezzel megörökli a család hírnevét és pozícióját, hiszen a kabukiban minden szerepet férfiak játszanak. A két fiút pedig Chiba Ayame (Kawashima Umika) köti össze, aki él hal a kabukiért. Ő ismertette meg Ichiyát a kabukival, és kettejük közös álma volt, hogy Ichiya híres legyen. Épp ezért dühíti Kyonosuke nemtörődömsége, hogy próbál elmenekülni azelől, amiért a másik fiú mindenét feláldozza. Az, hogy megismeri a lányt, Kyonosuke gondolkozásmódját is nagyban megváltoztatja, hiszen mindenki tudja, hogy a szerelem a legnagyobb mozgatóerő, és ez nem csak Kyonosuke esetében, hanem Ichiya esetében is igaz. Ha a két fiú kapcsolata jó Ayaméval, akkor bármire képesek, és a színpadon is összeszedetten és jól tudnak alakítani, viszont, ha valami miatt összevesznek a lánnyal mind a ketten teljesen szétesnek. Egyszerre viszont csak egyikük lehet boldog, hiszen Ayamenak is csak egy szíve van.

Összességében meglepő, de nem volt rossz. Egyáltalán nem. Kawashima Umikanak kifejezetten kedves arca van, Tamamori Yuta pedig hozta a stílust amit az Ikemen desu ne-ben. A karakter sem igazán különbözött, azt kivéve, hogy itt azért keményen kellett küzdenie a lányért, de a természete mind a két karakternek ugyanaz volt. Az elején azt hittem, hogy nehezemre fog esni végignézni, de egyáltalán nem kellett erőlködnöm. Simán tudtam ülni előtte fészkelődés nélkül.

Azt hiszem maradok ezen a vonalon. Újra megjött a kedvem a japán sorozatokhoz, bár nem lenne baj befejezni azt a nagyjából 5 koreait sem, amikkel félbe vagyok. Azt hiszem kicsit elsokaltam.

Négy részhez van magyar felirat eddig. A jó ég tudja, hogy milyen gyorsasággal csinálják, vagy, hogy egyáltalán csinálják e még.