Sokszor elgondolkozom azon, nemegyszer már le is írtam, hogy miért van az, hogy bár az időm 95 %-ban koreai sorozatokat fogyasztok, mégis jobban szeretem a japánokat. Mi az a plusz, amivel többet tudnak? Van bennük valami borzongás. Valami “mi van?”. Valami, amivel jobban le tudják kötni a figyelmemet. Nem hiszem, hogy a forgatókönyv, mert a történetek nagyjából egyeznek, talán a rendezők mások, vagy a producerek, esetleg egyszerűen az, hogy nagyon más a képvilág. Vagy tényleg mások a forgatókönyvek. Nem tudnám megmondani. Amikor a Kaseifu no Mitát fordítottam, volt, aki azt mondta, hogy nem bírja elviselni a japán sorozatokat, mert idióták. Nem azok, csak rosszal kezdett. A japánok vagy olyat csinálnak, amit nagyon lehet szeretni, vagy olyat, amit nagyon nem. Ritkább az, ami csak középút, persze olyan is van szép számmal, de valahogy én úgy érzem, hogy amíg a koreaiak általában langyos víz, amiből néha kilóg egy-egy sorozat, vagy azért mert nagyon jó, vagy azért mert nagyon rossz, a japánoknál több az nagyon jó/nagyon rossz érzelmeket kiváltó sorozat, és kevesebb a langyos víz. Gondolom azért az is sokat számít, hogy nem kell egy-egy sorozatot 16-20+ részig húzni. Általában 11 rész aztán csókolom. Jobban lehet pörgetni az eseményeket. Na, ennyit az elmélkedésről.

Ez itt megint egy nagyon szerettem sorozat. Fent tudott bennem tartani, egy jóleső borzongást, és lehetőséget adott arra, hogy izguljak a történeten. Bár sokszor úgy tűnt, hogy talán igen, de nem az a tipikus Hamupipőke történet.

Narumi Hikaru (Nakayama Yuma) és Suga Mizuho (Honda Tsubasa) amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban voltak a középiskolában. Mizuho menő volt a barátnői szemében, de mégis távolságtartó. Hikaru épp az ellenkezője. Népszerű a lányok között, és ezt ki is használva egyik barátnője jött a másik után, de senki sem érdekelte igazán. Mind a kettőjük falat húzott maga köré. Mivel az ellentétek vonzzák egymást, ők ketten, olyan barátságnál több, de szerelemnél kevesebb kapcsolatban voltak, amíg Mizuho, egy irányított véletlen során megismerkedett a fiú gyerekkorával, aminek következtében a srác elzavarta maga mellől. Évekkel később találkoznak újra, az egyik volt osztálytársuk temetésén. A halott lány anyja megköszöni Mizuhonak, hogy barátnője volt a lányának, pedig két lány nem volt jóban. Sőt, a halott lánynak látszólag semmi kapcsolata nem volt a többiekkel. Mivel az anya félreértette a kapcsolatukat, azt hiszi, hogy Mizuho válaszolni tud arra kérdésére, hogy kitől várt a lánya gyereket. Bár a Mizuho elsőre elutasítja az anya kérését, hogy segítsen választ találni a kérdésre, aztán végül úgy dönt, hogy segít neki. Amíg a lehetséges apát keresi, lassan rájön, hogy a halott lány egyáltalán nem volt magányos, és többen szerették, mint ahogy az kívülről látszott. A keresésben egyre többen segítenek neki, és szép lassan újra eljut Hikaru gyerekkorához. Kiderül, hogy a fiúnak van egy bátyja, aki bár külsőre nagyon hasonlít rá, a természetük különbözőbb már nem is lehetne.

Töltögettem, és van hozzá magyar felirat is. jobb már nem is lehetne.