Eredetileg csak a Facebookon akartam írni róla, de annyi minden jutott eszembe, hogy mégis blogbejegyzés lett belőle, bár valószínűleg nem mindenkinek fog tetszeni.

Az első k-pop koncert Magyarországon, lássuk be nem túl olcsó jegyekkel. A srácokat nem ismerem, amit mégis hallottam tőlünk nem túl szimpatikus, mert sok benn az elektromos torzítás, de a showra kíváncsi vagyok. Meg egyébként is menni kell, hogy mások is jöjjenek. A Pecsában 3000 ember fért volna el, talán, ha félig volt tele, de akkor is minimum 1000- 1200 ember, ami azért talán nem olyan rossz. A koncertet pontosan kezdték, de nem tudom, hogy azért, mert unatkoztak, vagy mert izgultak, vagy fáradtak voltak, de az elején olyanok voltak, mint 6 unatkozó, szorongó kisgyerek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal a színpadon. Látszólag ők is unták, én is untam. Annyira, hogy az első fél óra után azon gondolkoztam, hogy hazamegyek. Végül nem bántam meg, hogy mégsem tettem, mert a második órára összeszedték magukat, látszott rajtuk, hogy élvezik amit csinálnak onnantól már jobb volt, és én is élveztem amit csináltak. Majdnem azt mondanám, hogy jó, de nem tudom, hogy saját hang technikusuk volt, vagy magyart használtak, de a mélynyomón kívül nem lehetett hallani szinte semmi. Ez leginkább azért volt baj, mert szerintem a kontrolljuk is rossz volt, így ők sem nagyon hallhatták saját magukat, mert helyenként olyan hamisak voltak, hogy csak na. De jó, nézzük ezt el egy élő koncerten. Főleg, mert mikor nem volt zene, nem volt gond azzal sem amit, és ahogy énekeltek. Szóval azért megy ez nekik, csak jobb, ha hallják amit csinálnak. A tolmácsukat viszont egyszerűen le kellett volna lőni. Nem tudom, hogy előre megkapta e amit mondtak, csak tényleg neki kellett fordítani, de a stílus amiben tette kihozta belőlem az állatot, és szerintem időnként a srácok is meglepődtek, főleg amikor beszéltek elég sokáig, a tolmács meg elintézte annyival, hogy "jól érzitek magatokat?". Persze a közönség akkor is sikítoztak mikor nem értették, hogy mit mondnak koreaiul, meg akkor is mikor az idióta tolmács fordított. Hálásak voltak a lehetőségért.

Érdekes volt, hogy mennyire működik itt is a gondolkozás nélküli csordaszellem. Szeretem őket, minél közelebb akarok lenni hozzájuk, hát nyomulok előre, hogy engem is vegyenek észre, még akkor is, ha nincs helyem, ha összenyomnak mások, vagy éppen én nyomok össze másokat, és a rosszullétig sikítozom magam. Ilyen hozzáállással nem is csoda, hogy egy idő után kezdték kihordani az embereket. Az első rosszullét után azért valamennyire kapcsoltak mindenki hátrébb lépett egy fél lépést, láss csodát mindjárt levegőhöz lehetett jutni, és még többnek is látszottunk. Az elején én is megpróbáltam valahogy a tömeghez tartozni, de hamar rájöttem, hogy az integető kezektől úgysem látok semmit, igazából a tömeget sem szeretem, így szépen hátrabaktattam oda ahol szinte senki sem volt, helyem is volt, levegőm is volt, és szerintem többet is láttam, mint az emberek nagy része. Igaz nem sikítoztam, meg ugráltam meg énekeltem a tömegben, bár ahhoz gyanítom, úgyis öreg lennék, ami persze nem feltétlenül zavarna, hogy mondjuk az F.T. Island jönne ide.

Összességében nem tudom eldönteni, hogy idő és pénzpocsékolás volt e, vagy érdemes volt elmenni. Az első óra alapján az elsőre, a második óra alapján a másodikra szavaznék. Mindenesetre, amiért mentem az nem győzött meg igazából. Lehet, hogy a hely sem volt túlságosan alkalmas egy nagyszabású showra, de nem volt semmi extra.