Igazából nem tudom, hogy az ilyet lehet e movienak mondani, bár a tévéfilm is film. A baj az, hogy a nem mozifilmeknél mindig olyan érzésem van, hogy csak azért csinálják, hogy kitöltsék az időt. Még ha az ötlet nem is rossz, de valahogy olyan se füle, se farka nincs az egésznek. Sajnos ennél a filmnél is ez volt az érzésem. Kizárólag olyanoknak való, mint én, akik Ryu Soo-Young rajongók.

Lee Young-Jae (Ryu Soo-Young) elzárkózott a világtól, egyre nagyobb falat húz maga köré. Ismerősei, rokonai, és emlékei sincsenek. Egy autóbalesetben elvesztette az emlékezetét, és mivel senki nem látogatta meg, amíg a kórházban volt, azóta úgy él, hogy nincs kapaszkodó a múltjához. Az egyetlen ember, aki foglalkozik vele Chae Soo-A (Nam Bo-Ra) egy középiskolás lány, aki rendszeresen bejár a férfi antikváriumába, és próbál beszélgetni vele, kicsit bevinni hozzá  külvilágot. A férfi nem érti, hogy miért jár be hozzá a lány, azt hiszi Soon-A szerelmes bele, pedig más van a dolog hátterében. Soon-A olyan, mint egy kiskutya, akármi történik is kettejük között, mindig visszatér a férfihoz. Aztán egy nap Young-Jae kap egy régi tárcát benne egy fényképpel, amin ő van egy nővel közösen. Ez alapján kezdenek el kutakodni a Soon-Aval a férfi múltja után, igyekeznek összerakni, hogy valójában mi is történhetett, és ki ez a nő. Persze lassan kezd pár dolog a férfi eszébe jutni, de ezek, csak rontják a helyzetet, ahelyett, hogy segítenének összerakni a képet.

Nem mindig szerencsés a Youtuberól berakni a filmeket, mert hajlamosak eltűnni, de remélem ez most tartós marad.

Valami olyat kerestem, amit mostanában forgattak, mert a Two Weeksel nem nagyon haladok. Valahogy nem nagyon van most gyomrom egy küzdjünk azért, hogy megmentsük egy beteg kislány életét filmhez.