Kicsit lelassultam, mert ismételten elkövettem azt a hibát, amire már többször rájöttem, hogy nem szabadna. Több sorozatot is nézek egyszerre. No, mindegy. Majdcsak vége lesz mindegyiknek.

Érdekes dolgot váltott ki belőlem ez a sorozat. Nem igazán tetszett, de valami miatt mégis kényszeresen ültem a gép előtt, és úgy néztem mintha muszáj lett volna. Mert ugye ott van Lee Joon-Ki. Áll mellettem az öt éves fiam, és meredten nézi a képernyőt. Hiába beszélek hozzá, semmire nem reagál. Aztán egyszer csak

- Anya. Ez néni, vagy bácsi?

Hát igen. Első ránézésre nem egyértelmű. Igazából nem nagyon értem, hogy, hogy lehet ilyen kegyes(kegyetlen) a sors egyes pasikhoz. Az addig rendben van, hogy Koreában, ha valaki Flower boy nagy előnyt jelent az ő szakmájukban, és mivel az emberek ezeken a sorozatokban élnek, gondolom a való világban is, de alapvetően nem tudom, hogy az ilyen típusú emberek mikor még nem volt ez az őrület, hogy boldogultak a világban. Vagy a nőies férfi mindig közkedvelt lehetett?

A történettel volt egy elég nagy problémám. Oké, ne öljön embert, ha az apja azt tanította neki, de, hogy lehet valaki annyira hülye, hogy újra és újra elköveti ugyanazt a hibát? Ha egyszer, kétszer, háromszor majdnem belehal abba, hogy miután legyőzi az ellenséget, elhajítja, vagy éppen a legyőzött előtt a földbe szúrja a kardot,  hátat fordít neki, és megpróbál elmenni, még csak nem is futni, hanem sétálni, akkor miért csinálja ezt meg n+1edszer is? Hülye? Naná, hogy hátba csapják a karddal.

A cselekmény maga nem túl bonyolult. A szokásos megölted az apámat, szolgasorba adtad a családomat, bosszút állok rajtad. A kosztümös sorozatok, nagy része erről szól. Ami más volt, hogy nem bántak kesztyűs kézzel a szereplőkkel. Úgy is mondhatjuk, hogy amolyan halálangyal szerű a srác. Hullanak körülötte az emberek rendesen. Amikor meghal az apja, az nálam elég sírós volt.

Lee Geom  (Lee Joon-Ki) egy nemesi család fia. Mint a sorozat vége felé kiderül, nem is akármilyen családi háttérrel rendelkezik, az apját mégis árulással vádolják meg és megölik, az anyja és a nővére szolga lesz. Miután kisgyerekként végignézi apja halálát, és kényszerítik arra, hogy megkövezze az anyját, a sokktól elveszti az emlékezetét, Yong-Yiként úgy nő fel úgy, hogy azt hiszi, hogy a befogadó szülei édesgyermeke. Bár gyerekként arra tanították, hogy másokat védjen, és bölcsen élje az életét, mégis egy látszólag, haszontalan felnőtt lesz belőle. A csavar az, hogy az a házaspár neveli fel akinek a fia, Si-Hoo (Park Si-Hoo) segédkezik abban, hogy az apját megvádolják árulással. Si-Hoo t egyébként Lee Geom  bátyja, aki egy szolgálótól született. Hiába szerette a nőt Yong apja, mivel egy szolgáló volt nem lehettek együtt. A fiút végül miután elássa az árulás bizonyítékát Geoméknál, de, hogy ne maradjon tanú, végül őt is és az apját is ,meg akarják ölni.  Az anyja, hogy  mentse a szerettei életét azt hazudja, hogy a katonaság vezetőjének a fia, így az ő házában nevelkedik végül fel a gyerek, mivel azonban fattyú nem túl jó a helyzete a családban. Miután Yong visszanyeri az emlékezetét ő lesz Iljimae a tolvaj, Si-Hooből pedig katona lesz, a két fiú egymással szembe kerül. Az egyik az apja gyilkosát keresi, a másiknak pedig egyetlen célja az lesz, hogy elfogja Iljimaet, mert ezzel a királytól valódi nemesi címet kap.

Nem volt rossz, bár nekem néha nagyon zsúfoltnak tűnt. Erre szokták azt mondai, hogy a kevesebb több. Időnként kicsit lassíthattak volna. Magyar felirat letölthető a Byakuyáról, viszonylag gyenge minőségben a filmet is le lehet tölteni, bár a 14-ik rész elveszett a ködben, úgyhogy azt online (angolul) kell megnézni. Azt hiszem megnézem a folytatást is. Csak összehasonlításnak. Na meg ott van ugye Jung Il-Woo  is. Még egy Flower boy.