Pedig olyan jól indult. Igazából még azt sem tudnám megmondani, hol laposodott el. Mondjuk a szereplőkkel volt bajom. Nem volt tudatos, de nagyon megörültem mikor rájöttem, hogy Ji Sung  a férfi főszereplő. Kim Jae-Joong viszont továbbra sem az, akit szívesen nézegetek bármennyire is istenítik, hogy milyen jól néz ki. Egyrészt szerintem nem is, másrészt meg olyan mintha egy gumimaszk lenne az arca előtt, azzal meg hiába is szeretne az ember nehéz érzelmeket kifejezni. Choi Gang-Hee meglepett, mert tudom, hogy nem a fiatal generáció, de valahogy ebben a szakmában szokatlan, hogy az ember ráncokat lát egy színésznőn. Márpedig szegény csajnak olyan öregek a szemei, hogy csak na.

Cha Ji-Hun  agorafóbiás, rendmániás, és úgy összességében nagyon sok baja van. Leginkább az, hogy nem akarja átvenni apja cégét, amiről apuci hallani sem akar. A posztra egyébként akad más jelentkező, az unokatestvére személyében, csakhogy a két család között nagy az ellentét, és apa azért erőlteti Ji-Hun t, hogy vegye át a céget, hogy ne Cha Moo-Won legyen az elnök.

No Eun-Sul nem nagyon jeleskedett a tanulásban, elég zűrös, verekedős múltja van, aztán mégis elvégzett egy gyengébb egyetemet, és a rengeteg részmunkaidős állás után végre rendes  munkát szeretne találni, csakhogy ez az ő végzettségével nagyon nehéz. Moo-Won tulajdonképpen azért vesz fel Ji-Hun  mellé titkárnőnek, mert azt reméli lesz akkora befolyása a lányra, hogy kémet tudjon csinálni belőle. Aztán hamar kiderül, hogy a csaj ennél sokkal hűségesebb. Mint odaadó munkatárs, mindent megtesz, hogy a főnöke könnyebben boldoguljon az életben. Többek között segít neki megszabadulni a fóbiáitól, viszont azzal, hogy a férfi egyre jobban teljesít a munkában, apuka malmára hajtják a vizet, és egyre közelebb kerül Ji-Hun  ahoz, hogy át kelljen vennie a céget, amit viszont egyetlen porcikája sem szeretne.

Töltögettem, feliratoztam, megnéztem, töröltem. Egyszer nézhető.Semmi extra.