Ha So Ji-Subnál elgondolkoztam, hogy vajon beszél e bármiféle idegen nyelvet, akkor Jang Hyukon meglepődtem, hogy beszél angolul. Nem tudom, hogy miért nem néztem volna ki belőle. Állítólag ez előtt a film előtt komolyan tánc és nyelvórákra járt, mert az egész egy nemzetközi produkció volt, és minden angolul történt. Jó, nem mondom, hogy agyon kellett beszélnie magát a film közben, de nem volt néma a szerep, és még az a koreaiakra jellemző számomra borzalmas akcentusa sem volt. Igaz befoghatom, mert valószínűleg az én angolom is bántja jó sok embernek a fülét.

A filmet viszont nem tudtam eldönteni, hogy milyen. Az amerikai piacra akartak betörni vele, de valahogy nem győzött meg arról, hogy komolyan gondolták.

Kwan (Jang Hyuk) apja arra tanítja a fiát, hogy az tanulásban van a jövője, és a fiú mindent meg is tesz, hogy kedvére tegyen az apjának, amíg egy nap az anyja el nem viszi egy táncbemutatóra. Onnantól a kisfiú álma az, hogy versenytáncos legyen. A kis faluban, ahol lakik nincs túl sok lehetőség a tánctanulásra, ráásásul az apja is ellenzi a táncot, ezért a kisfiú könyvekből tanul táncolni egyedül. Közben felnő, és egy gyárban kezd el dolgozni, mikor kap egy levelet, hogy egy szingapúri tánciskolában meghallgatást hirdetnek, ahova őt is várják. Annak ellenére, hogy az apja ellenzi a meghallgatást Kwan mégis elmegy. Végül egy apró táncstúdióban köt ki, ahol lehetősége adódik arra, hogy felkészülhessen egy versenyre, viszont az, hogy soha nem tanult tanártól táncolni rengeteg hátrányt jelent neki. Ennek a leküzdésében sokat segít Emi (Fann Wong), a táncstúdió vezetője, bár azt, hogy nagyon sok időt töltenek együtt a nő barátjának nem tetszik, de Kwan a fenyegetések ellenére sem hajlandó feladni az álmát, hogy részt vegyen a versenyen, és talán Eminek is ez az utolsó lehetősége, hogy újra táncolhasson a sérülése után.

Tetszett a képvilág, mert inkább a japán filmek borongósabb hangulata volt jellemző, a film sem volt rossz, meg olyan nagyon nem is kellett a feliratra koncentrálni, úgyhogy kiváló volt arra, hogy rájöjjek mennyire megszoktam, hogy olvasom az angolt, és mennyire koncentrálnom kell, hogy a mondott szöveget is megértsem. Kijöttem a gyakorlatból. Néha ilyet is kell nézi.

Kényszerből teszem be a K-Movie kategóriába, mert bár nem az, de nem akarok új kategóriát nyitni egy film miatt.