Sokáig kerestem, mire végre megtaláltam, mert valahogy ezt a sorozatot nem nagyon akarták fordítani, de azért csak meglett. Amíg néztem két dolog jutott eszembe. Egyrészt, hogy soha, soha, soha, soha többet nem nézek ilyen hosszúságú sorozatot, persze, már kinéztem a következőt, de erre a megrázkódtatásra most még egy kicsit pihenek, másrészt, hogy az évek hosszú során, én életemben nem láttam még olyan sorozatot, amiben ennyit sírtak. Ennyi könny nincs is a világon. Egyébként érdemes volt várni, meg keresni, mert nagyon jó kis sorozat, a rengeteg rész, és a sok sírás ellenére. Igaz sokat segített, hogy egy rész a szokásos 60 perc körüli hossz helyett csak nagyjából 35 perc volt, de így is egy maraton. Azt hittem hamarabb meg fogom nézni, de a 90-ik rész környékén komolyan rá kellett pihennem. Nagyjából két hétig a közelébe se mentem, így aztán elég sokáig tartott.

Megint egy sorozat, ami arra épül, hogy valaki bevállal egy gyilkosságot valaki más helyett. Már sokszor kifejtettem, hogy mennyire utálom ezt a témát. Ami a leginkább meglepett, hogy itt egyáltalán nem zavart. Sőt! Tulajdonképpen azon izgultam, hogy ne derüljön ki, hogy ki a gyilkos. Ugyanis, itt nem a gyilkos volt a főgonosz.

Kong Joon-Soo (Lim Ju-Hwan), apja egyik barátjával az utcán “gyógyszereket” árul, amik természetesen nem azok, de valamiből meg kell élni. Főleg mert az apja egy csaló, és mint ilyen elég sokat tölt börtönben. Egy alkalommal mikor az örege kórházba kerül, összetalálkozik az első szerelmével, aki ápolónő, és úgy döntenek, hogy ha a férfi szabadul, összeházasodnak. Csakhogy a nőnek van két gyereke, Kong Jin-Joo (Kang Byul) és Kong Hyun-Seok (Choi Tae-Joon), így a hír hallatára, hogy egy család lesznek, amíg Joon-Soo úgy érzi, hogy a mennybe jutott, a testvérpár a pokolban érzi magát. Apa és fia mindent megtesz, hogy elfogadják őket, de mivel az anya, ugyanúgy szereti Joon-Soot mint őket, nem úgy tűnik, hogy a gyerekek befogadnák őket. Ráadásul új baba érkezik a családba, ami csak ront a helyzeten. Megszületik a húguk Kong Na-Ri (Seol Hyun), csakhogy a terhesség nem volt problémamentes, az anya tulajdonképpen haldoklik, ráadásul az apa egy autóbalesetben meghal, ők pedig elvesztik mindenüket. Joon-Soo úgy gondolja, hogy ha egy szájjal kevesebbet kell az anyjának etetni, akkor könnyebb lesz az életük, így megszökik, és ismét a vándoréletet választja, nem tudva, hogy az anyja, amikor csak egy pillanatnyi ideje van, őt keresi. Hiszen a családtagok nem engedik el egymás kezét bármi is történjen. Végül megtalálja a fiút és hazaindulnak, de a hazaúton a nő meghal, így a gyerekek magukra maradnak. Bár Joon-Soo csak 14 éves, és az eddigi élete miatt iskolába sem járt, mégis össze,- és eltartja 3 kisebb testvérét. Bármilyen munkát elvállal, gyakorlatilag szinte nem is alszik, viszont nem kell árvaházba menniük. Hat év múlva, az öccse egy verekedésbe keveredik, aminek a végén Hyun-Seok otthagyja a másik srácot, mivel nem tudja, hogy a raklapból, aminek az nekiesett szögek álltak, ki és a srác már halott. Mivel közben megérkezik a rendőrség, és a halott Joon-Soo kezébe rogyik, magára vállalja, és leüli az öccse helyett a gyilkosságot. Persze senki nem érti, hogy az a srác, aki mindent feláldozott a testvéreiért, aki az életkörülményei ellenére mindig optimista, aki épp eljegyezte a barátnőjét, hogy tudott megölni valakit, így teljesen megszakítják vele minden kapcsolatukat. Joon-Soo 10 év múlva szabadul a börtönből, ahol befejezte az iskolát, és varrni tanult, de egy büntetett elméletű ember nem nagyon tud munkát találni, viszont újra összetalálkozik apja régi barátjával, és az öreggel együtt ruhászsákok pakolásával tartják el magukat. Joon-Soo végül mégis talál magának egy eladói munkát egy nőiruha boltban, és annak ellenére helyt tud állni, hogy a tulajdonos, Na Do-Hee (Kang So-Ra) az áruház rémének hírében áll, és mindenki tart tőle. Joon-Soo az optimista természetével lassan áttöri Do-Hee páncélját, bár kezdetben mindketten titkolnak valamit. A fiú a múltját, a lány a családi hátterét. Joon-Soo közben felkeresi a testvéreit, akik kezdetben, a kisebbik húga kivételével nagyon elutasítóak vele szemben, viszont mivel kitartóan keresi a társaságukat, lassan megenyhülnek a kapcsolatuk, így úgy tűnik, hogy mindene meglesz, amire valaha vágyott. Család. Közben kiderül, hogy Do-Hee egy sportruhákat gyártó cég örököse, ezen kívül Joon-Soo börtönviselt múltja is napvilágra kerül, ennek ellenére a lány két kézzel kapaszkodik bele, és semmi nem tudja megingatni. Do-Hee, hogy közelebb lehessen szerelméhez, Joon-Soot alkalmazza a vállalatnál, bár csak részmunkaidőben, de a fiúnak így alkalma nyílik arra, hogy tanuljon, és igencsak tehetségesnek bizonyul. Csakhogy a lány családja nem olyan megértő mint Do-Hee, és hiába küzd, hogy elfogadják a fiút, egy bűnöző nem lehet a férje, és az is nagy gond, hogy Do-Hee apjának második felesége az a nő, akit Joon-Soo a gyilkosság előtt feleségül akart venni.

Lehetetlen mindet leírni, nem is igazán akarom. A testvéri kapcsolatok lassú enyhülése, és az utána kialakuló feltétlen és ragaszkodó szeretet, a két főszereplő közötti kitartó, mindent kibíró, egy pillanatra sem megingó szerelem, Joon-Soo öccse és Do-Hee unokatestvére közötti nehezen alakuló kapcsolat, mind- mind olyan dolog, amit látni kell, nem elolvasni. Félve írom le, hogy kedvenc, nem azért, mert lenne bármi is, amit nem lehetett szeretni, csak egyszerűen a hossza miatt számomra az egyszer nézhető kategória. Ha valaki bírja a maratont, és az angol feliratot, annak szerintem sok örömet fog okozni ez a sorozat. Nekem legalábbis azt tette.

A dr. Stranger rendezője mondta Kang So-Ráról, hogy mindenképpen vele szeretett volna dolgozni, és nagyon örül, hogy elvállata a szerepet, mert egyszerre fiús, és nőies. Teljesen igaza van. Úgy érzem, hogy nem lehet kiismerni, és nagyon jót tett neki az érett női szerep.