Egy pici fél koreai, fél filippínó kisfiú Korea királya szeretne lenni. Lehetséges e ez egy olyan világban, ahol a megjelenés és a bőrszín a minden? Nem igazán. De talán még vannak csodák.

Yoo Il-Han (Kim Rae-Won) arról álmodik, hogy a Broadwayn lesz híres rendező, Young-Gwang ( Ji Dae-Han)  pedig csak énekelni szeret, ezért bekerül a egy nagy költségvetésű musical válogatásának döntőjébe, ahol a zsűritagok az általuk patronált versenyzőt csak hang alapján választják, úgy, hogy nem látják őket. Young-Gwangot ketten is választják, de a kissrác Yoo Il-Hant választja, a férfi nem kis bánatára. Mert, hogy lehetne egy sötét bőrű félvér kisfiúból a színpadok Korea királya? Meg akkor is, ha olyan a hangja, mint egy angyalnak. És még nagyobb a csalódás, mert a verseny győztese a színdarabot a Broadwayen fogja színpadra állítani. A férfi nagy csalódottságában agyon hajszolja a kisfiút, aki mindent szó nélkül tűr, és csinál, és csodák csodájára szép lassan minden fordulóban tovább is jutnak, kiütve a sokkal esélyesebb versenyzőket, csakhogy ez a verseny szervezőinek egyre inkább nem tetszik, és keresik az alkalmat arra, hogy eltüntessék a kissrácot. Aki nagyon keresi a megoldást egy problémára az általában meg is találja. Yoo Il-Han múltja nem teljesen az, amit állít magáról, és ez kitűnő támadási felület. Csakhogy Young-Gwangnak mindenképpen énekelni kell a döntőben. Ki lesz aki a színpadra segíti?

Érdekes kérdés, hogy mennyire élő dolog a rasszizmus Koreában. Önkéntelenül felvetődik az emberben a kérdés, hogy miért ne játszatná egy félvér kisfiú a királyt? Aztán arra gondoltam, hogy nagy a szám, de én sem örültem amikor annak idején a Honfoglalásban Franco Nero játszotta Árpád fejedelmet.