Ez a film egy érdekes elgondolás, mert amennyire tudom Daniel Henney nem beszél koreaiul, viszont elég sok filmben szerepel. Sőt itt mindjárt főszerepel. Mondjuk, ha valaki ilyen népszerű valahol, már illene megtanulnia azt a nyelvet. De legalább jó pasi. És nem kellett a felirat, hogy értsem, miről beszél. Kivéve mikor gazdasági hablatyot mondott. Ott kellett.

Maga a film egyébként a nem szeretem kategória. Nem szeretem a helyzetkomikumokra épülő történeteket, vagyis a csináljunk valakiből minél többször, minél nagyobb hülyét, hogy a végére kiderülhessen, hogy ugyan szerencsétlen, de azért mindenki szereti. Pedig ez a film erről szól. Az utolsó pár perc volt a filmben a legérdekesebb. Jó fej az öreg.

Min-Joon (Uhm Jung-Hwa) kapcsolatai sorra mennek tönkre, minden férfi őt okolja a bajokért. Egy baleset alkalmával találkozik Robin Heidenel (Daniel Henney), akiről később kiderül, hogy az új főnöke, aki személyesen őt kérte asszisztensnek. Kapcsolatuk azonban inkább szerelmi tanácsadás, mint munkakapcsolat. Min-Joo kétségbeesetten próbál rájönni arra, hogy miért hagyja el minden barátja, és elborzadva hallgatja Robin tanácsait, hogy mit, hogyan kellene csinálnia. Végül kétségbeesésében rááll arra, hogy azt teszi, amit a férfi mond, de hamar rájön, hogy a  szerelmi hatalmi játék nem az ő asztala, ő vagy feltétel nélkül teljes odaadással szeret, vagy egyáltalán nem szeret. De tulajdonképpen miért is ő lett a férfi asszisztense?

Elkezdtem angolul nézni, de kiderült, hogy van magyar feliratos változat is.