Hát ez meg mi a ..... Az  egész úgy kezdődött, hogy megnéztem az Arakawa under the Bridge-et. Na, az a másik, hát ez meg mi a ..... Gondoltam hátha a mozival lesz valami értelme, hát szenvedtem egy darabig, hogy megkeressem, de nem találtam csak a vimeon egy talán kínai feliratosat. Japán szöveg, kínai felirat. Számomra nem túl szerencsés párosítás. Ezen a ponton kezdtem el dühöngeni, hogy mi a fene van a japán mozikkal? Miért olyan rohadt nehéz megtalálni őket?  Úgy jó fél éve hetekig meg voltam veszve, hogy én ezt a filmet meg akarom nézni, de akkor még nem volt fennt sehol. Most meg dühömben rákerestem, és láss csodát, csak meglett, csak ki kellett várni. Lehet, hogy az Arakawát is csak ki kell böjtölni.

Tehát akkor The Woodsman and the Rain. Se eleje, se vége, de közben néha vicces volt nézni. Meg az jutott eszembe, hogy amíg Koreában, ha valakinek nincs minimum félisten teste, rá se néznek, legyen az énekes vagy színész. Ez Japánban teljesen nem így van. Igaz mivel Oguri Shunnak viszonylag sok félmeztelen jelenete volt, legalább egy kicsit rágyúrtak a látványra, de sehol sincsenek a koreai gépezettől. Legalább annyit elértek, hogy nem csak a fejét volt jó nézni. :) Érdekes volt látni, hogy a Rich Man, Poor Woman pökhendi karaktere után, hogy hozta a bocsánat, mindenről csakis én tehetek, és semmire sem vagyok jó figurát.

 - Elnézést, éppen filmet forgatunk.

- Igen.

- Mondom, filmet forgatunk.

- Igen.

- A zaj zavarja a forgatást.

- Igen.

- Abba tudná hagyni egy pillanatra?

Így került Katsuhiko Kishi (Koji Yakusho) kapcsolatba a filmesekkel, akiktől aztán már nem is tudott megszabadulni. Először a munkáját kellett abbahagynia miattuk, aztán egy elakadt autóból két embert magával vitt, bár ő azt hitte, hogy csak egy darabig, de aztán rövid úton forgatási helyszínt kerestettek vele. Ráadásul  a két figura közül az egyik kettőt sem szól, ha mégis mond valamit akkor az többnyire bocsánatkérés, és nem is csinál semmit, csak hagyja az idősebbet dolgozni, és a srácról kiderül, hogy ő a rendező (Oguri Shun). A rendező, akinek minden vágya, hogy otthagyja a forgatást és elmeneküljön.

- Lehet egyáltalán japánban zombi? Ott vannak a krematóriumok....

Na igen, a kérdés jogos. Mivel elég kevés emberük van, az egyik jelenetben megkérik Katsuhikot, hogy álljon be zombinak. A felvétel után elhívják megnézni az aznapi felvételeket, és innentől teljes lelkesedéssel segít a  filmeseknek mindenben amiben tud. Helyszint keres, embereket toboroz, időt jósol, és összebarátkozik a  rendezővel. Gyakorlatilag anélkül, hogy tudatában lenne, megmenti a filmet. Annyira beleéli magát, hogy majdnem elfelejti a felesége halálának évfordulóját.

Van a filmben néhány vicces jelenet. Például mikor megjönnek az évfordulóra a rokonok, és a falu összes lakóját zombinak sminkelték. Vagy mikor az egyik jelenetet próbálják egy melegvízű forrásnál, és eközben toppan be az egyik falusi, vagy mikor az utolsó jelenetnél az ömlő esőben Katsuhiko kijelenti, hogy mindjárt eláll az eső, és kisüt a nap, és tényleg így is lesz, de csak amíg leforgatják a jelenetet. Nem kell fékevesztett röhögésre számítani, de ezek a film jobb pillanatai.

A film semmiképp sem a többször megnézném kategória. Viszont ezt képet imádom. :)