A japán Kimi wa petto-t nem bírtam megnézni. Nagyjából a harmadik rész után töröltem a lehetőséget az életemből. Nem tudom, hogy Matsumoto Jun , vagy Koyuki irritált jobban a filmben, mindenestre úgy járt, ahogy járt.

Ezek után lehetne kérdezni, hogy mégis mi a fenének álltam neki a koreai film változatnak. Ennek több oka is van. Először is, mert Jang Keun-Suk-on mindig öröm legeltetni a szemem, na meg arra is kíváncsi vagyok, hogy az adott filmben hogy csinálnak belőle lányt. Itt például a frizurájával. Másodszor, mert Kim Ha-Neult a Gentleman´s Dignityben nagyon megszerettem. Valószínűleg még lesz egy pár filmje amit megnézek. Harmadszor meg úgy gondoltam adok még egy esélyt a történetnek, mert csak könnyebb egy filmet végigkínlódni, mint egy 10 részes sorozatot.

Mivel rövidebb lett, azért voltak benne logikai buktatók, amik nem teljesen voltak egyértelműek, hogy akkor most mi van, de ebben a hosszúságban, na meg ezekkel a szereplőkkel, még én is végig tudtam nézni. Azt nem mondom, hogy szerettem, de megnéztem.

Ha valaki nem ismerné a történetet, bár csak nagy vonalakban.

Eun-Yi befogadja In-Hot a lakásába, miután a fiú nem tud hova menni, de csak egy feltétellel. A srácnak el kell fogadnia, hogy a házi kedvenc szerepét fogja betölteni, ami azt jelenti, hogy nincsenek emberi jogai. Igazából arra számít, hogy a srác nem fogja elfogadni az ajánlatát, de nem, hogy elfogadja, hanem még úgy tűnik, élvezi is. Közbe persze megvannak a szokásos klisék a szerelmi háromszöggel, meg a látszólag értelmetlen döntésekkel, de hát mind tudjuk, mindent a szerelemért. A film egyszer nézhető. Ha valaki olyan mint én, annak egyszer is csak nehezen.