Egy kosaras (Tomohisa Yamashita) és egy hegedűművész (Keiko Kitagawa) meséje. Talán a zseniális egy kicsit erös, de mindenképpen az lehet rá mondani, hogy kiemelkedő. Kedvenc! És a sport, és a zene oldja annyira a szerelmi szálat, hogy ne legyen unalmas

Kamiya Naoki egy ígéretes egyetemista kosaras volt, (Na itt van némi problémám a sport részével, mert értem én, hogy Japán és ott ekkorák az emberek, de, hogy valaki a 175 cm-ével még akkor is ha ott Japánban esetleg magasnak számít, kosaras legyen! Háát!) de nem nagyon tudja kezelni a rá nehezedő nyomást, és a magassága sem túl megfelelő (láss csodát), így a profi játékos léte nem túl bíztató. Shirakawa Riko (Keiko Kitagawa) frissen diplomázott hegedűművész, aki hiába jár meghallgatásokra, nem kerül be egy zenekarba sem, hogy a hegedülésből élhessen. A történet elején, Naoki elhagyja a telefonját, amit Riko szed össze. Nem sokkal később a kosárlabdaedző felhívja a telefon, és megbeszélnek egy időpontot amikor vissza tudná adni azt a lány. Azonban hiába a találka a két főszereplő nem találkozik, mert Naoki edzője megy el a telefonért.. A történet igazából akkor kezdődik, mikor Naoki a parkban ahova edzeni szokott járni, meghallja Riko játékát, és megfogadja, hogy ő lesz a lány első rajongója. Riko pedig mikor hallja és látja Naoikit kosarazni, megszereti a játék hangjait, és ritmusát  így ő meg a fiú rajongójává válik. Lassan mind a ketten ráébrednek, hogy a másik lelki társai. Naoiknak ugyan van barátnője a csapat pom-pom lányainak kapitánya személyében, akinek meg is kéri a kezét, de a lány megcsalja, így remélhető, hogy nem lesz hosszú életű a kapcsolat. Persze közben lehet izgulni, hogy nehogy történjen valami amíg ki nem derül a turpisság. Hiába van meg Naoki és Riko között az a bizonyos rezgés, mindketten a saját boldogulásukat  keresik, így mikor új utak nyílnak meg előttük, elválnak útjaik. Hónapok telnek el mire rájönnek, hogy mégis együtt van jövőjük.

Yamashit Tomohista egyébként is egy jó pasi ez a szerep meg különösen jól állt neki, hát próbálkoztam még pár doramájával, de, hogy őszinte legyek a többi nem nagyon fogott meg. A kórházas doramákat nem nagyon kedvelem, az utóbbi kettőt meg nem néztem meg. Lehet, hogy most, hogy megint előkerült a névjegyzékben pótolom ezt a hiányosságot.  

Most először történt meg velem az a csúfság, hogy el kellett olvasnom egy ismertetőt, sőt erősen pagizálnom is kellett, hogy minden a helyére kerüljön, úgyhogy gyorsan arra jutottam, hogy itt az ideje, hogy újra nézzem az egészet.

Magyar felirat és a hozzá való raw-ok az Egao-fansub oldaláról letölthetők, bár a rawok nekem kissé nagynak tűnnek, így keresem az alternatív megoldást, még ha dupla felirattal is kell néznem. Közben jobban körüljártam a dolgot. Igaz, hogy nagyok, de a Mediafire-ről könnyen jönnek, úgyhogy azt hiszem mégis ennél maradok.

Basszus tudtam hogy Kitagawa-sant már láttam valahol. Most nézem, hogy ő játszott a Paradise Kiss-ben is. Na például  az sem tetszett igazán.

Nnnnnna. A részek innen tölthetők. A jó hír az, hogy az első résszel a felirat nagyjából stimmel. Mindenképpen nézhető. Gondolom a többivel is ez lesz a helyzet. A rossz, hogy ennek kicsit kevés a minősége, és angol feliratos. A lehetőségek adottak, ki, mit akar válsztani. :)

Sokadszor is megnéztem,és sokadszor is végigizgutam. Mintha más lenne a vége. Azért arra még emlékeztem. :)