Ez az a film, amit mindenkinek látni kell! Néha sírtam, néha nevettem, volt, hogy feszengtem a helyemen, és talán most először történt meg velem, hogy a szám elé kaptam a kezem. “Jézusom, ugye nem!”. Végre nem volt olyan érzésem, hogy jóóóól megvágták, hogy beleférjenek két órába. Ezt a filmet ilyennek szánták. Minden benne volt, amit bele akartak rakni. Azt hiszem itt az ideje, hogy keressek valamit, amiben Shim Eun Kyung normális szerepet játszik. Már a Cantabille Tomorrow-ban is tetszett ahogy játszik, bár nagyon sok negatív kritikát kap, de ezt majd a helyén kifejtem, ha vége lesz a sorozatnak. Ebben a filmben is fergeteges amit aklot. Nem véletlen, hogy idén három díjátadón is megkapta érte a “Best Actress” díjat.

Mi történik akkor, ha egy 70 év feletti zsémbes, rettentően rossz modorú öregasszonyból, hirtelen 20 éves lesz? Nem túl sok jó. Főleg, ha csak a külseje változik, de a modora, a viselkedése, a világnézete ugyanaz marad. Márpedig Oh Mal-Soonnal (Na Moon-Hee) pont ez történik, mikor éppen azon kesereg, hogy a családja ki akarja tenni a szűrét otthonról egy öregek otthonába. Szó se róla meg is érdemli, mert nem viselkedik otthon valami szépen a menyével, csak a fiával és a fiúunokájával kedves, mindenki mással csak veszekedni tud. Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve betér az első útjába akadó fotó stúdióba, hogy fényképet csináltasson a temetésére. A stúdió neve "Örök fiatalság", ahol a fotós azt ígéri, hogy olyan képet csinál róla, amin 50 évvel fiatalabbnak fog látszani. Csak arra nem számít, hogy ezt az ígéretet szó szerint kell vennie, így aztán jócskán meglepődik, mikor először a tükörbe néz. A fotóshoz hiába rohan vissza, a stúdió helyén egy kínai étterem van. Így aztán bele kell nyugodnia, hogy kapott Istentől egy második lehetőséget, hogy újra fiatal lehessen, hogy ne veszítse el korán a férjét, hogy ne kelljen nyomorognia, hogy ne egyedül nevelje fel a gyerekét. Mivel az új külsejével nem mehet haza, és mivel azt hiszi, hogy otthon úgysem keresné senki, fogja a megtakarított pénzét, és új életet kezd, új frizurával, új ruhatárral, és új névvel. Oh Doo-Ri (Shim Eun-Kyung). Csak a szokásait nem tudja megváltoztatni így aztán abban a nyugdíjas kávézóban köt ki újra, ahol korábban dolgozott, és ahol elénekel a többieknek egy dalt.  Mivel nagyon jó hangja van, az unokája meg éppen a kávézóban keresi, a srác hamar le is csap az ismeretlen lányra, és megkéri, hogy legyen énekes az együttesében. Persze a bandának elég nagy változáson kell keresztülmenni, mert a heavy metal nem igazán Oh Doo-Ri műfaja, viszont a váltás után a karrierük nagy ugrásokban halad felfelé, mert azt a bizonyos első éneket, egy tévés producer is hallotta, aki azóta is a lányt kereste. Mivel Oh Doo-Rinak nem csak nagyon jó hangja van, de ráadásul szép is a férfi hamar belehabarodik a lányba, és úgy tűnik, hogy az érzés kölcsönös, csakhogy kiderül, hogy ha a lány megsérül, a sérülés helyén a bőre újra ráncos és öreg lesz. Az átváltozás tehát nem tart örökké, nem jelent egy teljes második életet. Főleg, mert közben az unokáját baleset éri, és a műtéthez sürgősen vérre van szükségük, csakhogy a családban csak neki ugyanaz a vércsoportja mint a srácnak.

Shim Eun Kyung úgy játszotta az öregasszonyt, mintha tényleg 70+ éves lenne. Kicsit furcsa volt, hogy a fiatal testhez egyáltalán nem lágyítottak a régi énje undok, kötözködő modorán, de aztán be kellett látnom, hogy ha megteszik tulajdonképpen a lényeget vették volna ki a filmből, és semmivel sem lett volna másabb, mint a többi szerelmes történet.

Egy kupacban megvan hozzá a magyar felirat, és a film, amit meglepően jó minőségben jött le a torrenten, viszont regisztrálni kell hozzá az oldalon, amit annyira nem kedvelek, de ez a film megérte. Mivel egyszerűbb volt egy helyről leszedni mindent, nem tudom, hogy ez milyen minőségű, vagy, hogy illik e a magyar felirathoz.