Láttam már jobban összerakott kliséhalmazt is, mint ez a dorama. Csúnyán a naivság csapdájába estem. Az, hogy egy dorama jó vagy nem, az alapjaiban nem a színészeken, hanem a forgatókönyvön múlik. Persze a színész is nagyon el tud cseszni egy szerepet, de, ha az alap közepes vagy annál rosszabb, akkor még egy jó alakítással sem lehet sokra menni. A több éves szemgubbasztás alatt most először jutott az eszembe az, hogy tulajdonképpen egy brazil szappanoperát nézek. Úgy nagyjából az 50-ik részig élveztem. Talán a 80 rész is sok, bár mivel ez volt az első maraton amit keleti verzióban néztem, ezt azért így ebben a formában lehet, hogy merész kijelenteni, meg az is lehet, hogy az Autum's Concerto után valami legalább annyira jót vártam Vanness Wu-tól mit ami az volt. Az, hogy mégsem azt kaptam nem hiszem, hogy az ő hibája volt, inkább a forgatókönyvvé. Ha őszinte akarok lenni, azt hiszem, hogy a mellékszál érdekesebb volt, mint a főszál. Jobban érdekelt, hogy mi történik a volt maffiózóval és  naiv zongoristatanonccal, mint a gazdag örökössel, és a szegény lánnyal. Pedig az eleje nem indult rosszul. Viszonylag pörgősre vették a menetet, egy-egy problémát nem húztak sokáig, 2-3 rész alatt megvolt a megoldás. Haladtak, nem unatkoztam. A bajom akkor kezdődött mikor azt a szálat, hogy a srác az anyját keresi, úgy dobták el, mint a szél. Igaz, hogy anyukát megtalálták, de ha valaki az élete 27 évét azzal tölti, hogy keresi az anyját, akkor mikor megtalálja nekem kicsit furcsa, hogy a nagy találkozás után tulajdonképpen rá se néz, pedig addig fogadkozott, hogy szeretni fogja, és a gondját fogja viselni egész hátralévő életében.  Mikor a szerelmi háromszög lett a fő vonal, ott kezdődött a brazil szappanopera annak minden borzalmával. De komolyan! Volt ott minden. Bűntudat, kétségbeesés, kötelességvállalás, megjátszott bénulás, elcseszett családi kapcsolatok, minden. Tudom én, hogy ez alapvetően a keleti klisétárban is megvan, csak valahogy nem így szokták előadni. Ami a leginkább bosszantott, hogy egy talpraesett, vagány, szókimondó, ügyes csajból a végére, egy  bizonytalan, magáért kiállni nem tudó szerencsétlent csináltak. Várom a végét. Nagyon. A fordítás meg egészen érdekes volt. Már-már azt is mondhatnám, hogy vicces. Mivel a 80rész elég nagy falat, gondolom több csapat is fordította, így 3-4 részenként visszatért, hogy egy rész gyakorlatilag teljesen érthetetlen volt. Úgy nagyjából az összedobált szavakból ki lehetett ugyan kombinálni, hogy mit akartak mondani, de nem sokkal értettem többet, mintha felirat nélkül kínaiul néztem volna.

Na, most azért ütni tudnék. A 63-ik résznél volt egy nagyobb szünetem, mert addigra már nagyon meguntam, hogy valakire ennyire ráhagynak minden a forgatókönyvírók, de pár hét alatt összeszedtem minden lelki erőmet, hogy befejezzem. Lehetőleg minél előbb mielőtt még meggondolom magam. 1-2 rész után már nézhető volt a sorozat, túljutottak a holtponton, vagy én jutottam túl, erre már lehet, hogy nem fogok választ kapni, erre jött a megdöbbenés. Mit  megdöbbenés? Sokk! A 79-ik részhez nincs felirat. Sőt! Igazából részt sincs, csak 12 perc. Persze van Raw teljes hosszban, de azért az utolsó előtti részben elég sok minden szokott történni, ahhoz, hogy az ember ne értsen belőle egy mukkot se. Elég ideges voltam. Aztán a 80-ik rész megint rendesen. De mi történt a hetvenkilencedikben?!?!?!?!!? Azt hiszem ezt már soha nem fogom megtudni. Annyira nem fogott meg a  dorama, pedig nagyon vártam. Lehet, hogy ez lett a veszte.