Ez volt mindennek az oka.

És majdnem, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy ez volt az egyetlen értékelhető jelenet a filmben. Nem ám. Ez a film is azt mutatja, hogy a koreai szórakoztatóiparban mennyire termékként  bánnak az előadóval. Azt hiszem valamikor a napokban olvastam azt, hogy a SJ-os Heechul nyilatkozta, hogy ők csak egy termék. És tényleg. Persze aki ilyen pályát választ az, ha nem teljesen hülye, tudja mire vállalkozik.

Nincs magánélet, nincs szerelem, nincs párkapcsolat, ha az ügynökség nem engedélyezi, és bármilyen szarul vagy, bármennyire beteg vagy, bármennyire is eleged van a világból, kimész a színpadra, mert ez a dolgod, és ebből lesz mindenkinek pénze. Más nem számít.

Emiatt oszlik fel a Mr. Children nevű fiúbanda is, miután egy ilyen szituációban az egyik tagjuk élő fellépés alatt leugrik a díszletről több méter magasról és meghal. A managerük, otthagyja az ügynökséget, és csak évekkel később tér vissza, mert azt hiszi, hogy a régi csapatot akarják összeállítani újra, de egy új csapatot akarnak rábízni. Mivel Oh Goo-Joo (Park Ye-Jin) az új csapatról nem akar hallani, az ügynökség pedig a régiről, ezért saját ügynökséget nyit, hogy a srácokat megint sikerre vigye. A hiányzó tagot viszont pótolni kell, így kerül a képbe Lee Yoo-Jin (Ji Hyun-Woo) aki ugyan zenekarral jelentkezik, de csak őt válogatják be. A zenekar többi tagja rábeszéli, hogy fogadja el az ajánlatot, csakhogy a srác rocker és nem nagyon fekszik neki az elején a pop. Mikor úgy néz ki, mégis belendülnek a dolgok, előkerül Yoo-Jinről egy videó, amiben a popzenét szólja le, és hiába összevágott a felvétel, a rajongókat elvesztik, ő kilép a csapatból, és a Mr. Children újra feloszlik.

Ji Hyun-Woonak továbbra is jó hangja van, mind beszéd, mind énekhangban.

Mintha lenne hozzá magyar felirat is, de nem vagyok benne biztos.