Miért kell leutánozni az amerikai sorozatokat? Jó tudom, nem lehet, csak habos tortát csinálni, mert akármennyire is szereti a néző, előbb utóbb megunja. Mivel én szerettem a Gyilkos számokat is meg, a Mentalistát is, hát szerettem ezt is. Még akkor is, ha amolyan tizenkettő egy tucat sorozat. Arról nem is beszélve, hogy  Naohito Fujikinek jól áll az az image, (jesszusom, hogy mondják ezt magyarul?) amit adtak neki. Lehet, hogy kicsit elsokalltam ezzel a fickóval mostanában, de azt hiszem ez egy darabig még el fog tartani.

Tehát mint ahogy az sejthető egy nyomozós sorozat. Segawa Riot (Nao Matsushita) egy akció során meglövik, majd a felépülése után áthelyezik a tokiói rendőrség erőszakos bűncselekmények osztályára, ahol közlik vele, hogy gyerekfelügyelő lesz Nagumo Jun (Naohito Fujiki) pszichológus professzor mellett. A professzor szakterülete az emberi viselkedés, és amolyan adok-kapok viszonyban kezd dolgozni a rendőrségen. Segít a nyomozásban, cserébe hozzáfér olyan adatokhoz a rendőrségi nyilvántartásból, amihez egyébként nem jutna hozzá. Csakhogy a rendőröknek elég nehezen veszi be a gyomra, hogy egy külsős beleszól a dolgaikba, így az elején inkább átnéznek rajta, minthogy elfogadnák a segítségét.

Aki a rózsaszín álmokat és a romantikát keresi annak nem ez lesz a kedvenc sorozata. Romantika nincs, igazából vérfürdő is csak minimálisan. Minden rész egy külön történet, tehát a 11-ik rész végén sincs az embernek olyan érzése, hogy valamit abbahagytak a felénél, viszont a jellegéből adódóan bármikor folytatható.

Nem hiszem, hogy van hozzá magyar felirat. Angolul a szokásos helyen. :)