Továbbra sem vagyok elégedett a japán doramákkal. Lehet, hogy ez elején megnéztem mindent amit érdemes volna, amit azért nem hiszek, de nem igazán találok mostanában olyat ami tetszene. Valahogy nem találok rá az igazira, csak néha botlok bele egybe egybe ami tetszik, mint a Kaseifu no Mita, meg a Rich mar poor woman.

Ez például egészen jellegtelen volt.  A történet is meg a karakterek is kidolgozatlanok voltak szerintem. Egyik sem bírt magával ragadni, hogy szeressem vagy sajnáljam, együtt sírjak vagy nevessek vele. Valahogy az, hogy pár ember él a hagy tetején nyaranta, és megpróbálnak fenntartani egy kis egészségügy házikót állandó orvosi felügyelettel nem igazán hatott meg. Lehet, hogy azért mert nem igazán szeretek hegyet mászni, pedig valószínűleg az ilyen helyekre nagyon is szükség lehet, de ebből filmet csinálni.... Hát nem tudom. Engem nem kötött le. as végét már csak azért fejeztem be mert elkezdtem. Eddig sem voltam oda a orvosos történetekért, ennek sem sikerült meggyőzni, hogy tévedtem volna.

Adott egy kórház, egy hegyi kórház és egy magával valamit nem igazán kezdeni tudó orvos Keigo Hayami ( Osamu Mukai). A kapcsolat köztük, hogy a kórház tartja fenn a hegyi kórházat, Hayami san pedig a nagy Tokioi kórházban tevékenykedik mint egyébként nagyon ígéretes sebész egész addig míg fel nem küldik a hegyre az ott dolgozó orvost helyettesíteni. Itt kell szembesülni azzal, hogy a legmodernebb orvosi eszközök nélkül is képes kel, hogy legyen egy orvos életeket menteni. Hogy fokozzák az izgalmakat elsőre mindjárt mély vízbe kerül, és egy hármas balesetet kellene eldöntenie, hogy kit vigyen le először a hegyről a mentőhelikopter, mondanom, se kell, hogy eredménytelenül. A pánik annyira megköti, hogy a körülötte lévő emberek döntik el mit kell tenni. Aztán szép lassan megszokja, és megszereti az életet, munkát a hegyen, és körülötte lévő embereket. 

A magyar felirattal, meg a letöltéssel nem foglalkoztam. Igyekeztem minél előbb túlleni rajta.