Állítólag japánban a legmagasabb a középiskolások között az öngyilkosság az egész világon. gondolom ezért gondolták úgy, hogy foglalkozni kell a diákok közötti erőszakkal. Az elgondolás nem rossz, még azt mondom, hogy a megvalósítás is jól sikerült. Egy jó ideje rakosgattam már, hogy meg kellene nézni, és mostanában, hogy próbálok kicsit leállni a koreai sorozatokkal, mert megint rettenetesen habzik a szám, gondoltam kicsit lassítok ezzel egy kicsit.

Mi tehet egy 35 éves nő, egy középiskolában, ha nem tanár, hanem diák? Egyáltalán mit keres az iskola legproblémásabb osztályában, ahol minden a hatalmi harcokról szól? Az osztály három csoportból áll. Az első csoportban vannak az osztály legmenőbb tanulói, akik mindent megtehetnek, amit csak akarnak, hiszen ők a falkavezérek. Aki jóban van velük túlél, aki nincs, azok elásták magukat, és ez nem csak a diákokra, hanem a tanárokra is vonatkozik. A második csoport a  túlélő. Ha meghúzza magát, és nem avatkozik bele az egyes csoport ügyeibe, és elviseli azoknak minden tettét, akkor viszonylag nyugodt iskolai évei lehetnek. A harmadik csoport a looserek. Ők azok, akik jobb lenne, ha nem is járnának iskolába, mert egy pokol az életük. Mindenki átnéz rajtuk, és minden terrorizálásnak ők a célpontjai. Ebbe a rendszerbe kerül bele Baba Ayako (Yonekura Ryoko), aki 35 évesen kerül vissza az iskolába, hogy megcsinálja, amit 18 évvel azelőtt nem sikerült neki. Leérettségizni. Mivel nincsenek kötődései, megtehetni, hogy nem akar sehova sem tartozni, kívülről szemlélhetni a dolgokat, és ott segíthet, ahol tud. Segíteni való pedig mindenhol van, tartozzon az illető akármelyik csoportba.

A sorozat valamilyen szinten tükröt állít a japán társadalom elé. Talán nem is csak a japán, hanem az egész világon jelen lévő társadalomszemlélet elé. Hogy a szülők elhanyagolják, elnyomják a gyerekeiket, hogy a gyerekek a társaikon élik ki minden bajukat, hogy nem tudnak rendes kapcsolatokat kialakítani egymással, és a látszólagos barátságok is milyen felszínesek. A végét az én ízlésemnek talán túlságosan is drámaira vették, és itt meglett az a happy end, amit mindig is hiányoltam a japán sorozatoknál, más kérdés, hogy nem vagyok benne biztos, hogy itt kellett. Mindenesetre, ha nem is minden pillanatát, de nagy részét igen érdekesnek találtam. Ha nem is kedvenc, de érdemes volt megnézni.