Ez egy igen nagyon jó film. Már viszonylag régótameg akartam nézni, csak aztán valahogy mindig egy sorozatnak ugrottam neki, ez meg bekerült a majd kategóriába. Azt kell, hogy mondjam kár volt. Jó volt egy kis más, a sok melodráma után, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak azért tetszett, mert más volt. Ez egy igen nagyon jó film. Talán azért mert nem tv film, hanem mozi, kerek, egész és értelmes volt a cselekmény. És érdekes, és megható, és izgalmas. Szerintem.

Már eleve érdekesen kezdődött, ugyanis mindjárt az elején meghalt egy férfi egy csomó kutyaketrec között, egy erősen zárt vasajtó előtt, amit dühödten rugdosott, miközben azt kiabálta, hogy csönd legyen. Bentről, meg csak morgást lehetett hallani. Egy idő után, a házba ahol lakott beköltözött egy anya a két lányával. A családfő meghalt, nekik meg az orvos javaslatára ki kellett költözniük vidékre, mert a nagyobbig lánynak beteg a tüdeje, és kell neki a friss levegő. A ház egy olyan helyen van, ahol mindössze két szomszéd van, azok sem túl közel. Az anya elfogadta a helyzetet a lánya miatt, a kisebbik lány hamar beilleszkedett, és talált magának barátokat, csak a nagyobbik utálja, azt, ahogy élnie kell. Ráadásul az első este valami furcsa morgásra meg zajra lesz figyelmes, és hiába próbálja felkelteni a többieket, mindenki elhessegeti, így maga megy ki megnézni, de nem lát semmit. Másnap egy deszka alatt elbújva meglát valamit, amit mikor étellel kicsalogatnak, kiderül, hogy egy fiatal férfi. Mivel nem találnak neki semmi olyan helyet, ahova küldhetnék egy ideig kénytelenek befogadni. Beviszik a házba, felöltöztetik, megmosdatják, csakhogy a fiúnak eddig köze nem volt az emberekhez, nem szocializálódott, úgy falja az ételt, mint az állatok, ezért nem lehet vele együtt enni. Mivel még neve sincs a Chul-Soo (Song Joong-Ki) nevet adják neki.  Az elején mindenki fél tőle, aztán a nagyobbik lány Soon-Yi  (Park Bo-Young)  elkezdi  úgy idomítani, mint a kutyákat, és kiderül, hogy a srác nagyon is értelmes, ezért írni tanítja, de hiába kéri, a fiú beszélni nem akar.  Persze a helyzet nem problémamentes, mert Soon-Yit folyamatosan zaklatja az apja volt üzlettársának fia. Mivel Chul-Soo és Soon-Yi  egyre jobban megismerik egymást, és egyre jobban kötődnek egymáshoz, Chul-Soo nehezen viseli ezeket a zaklatásokat, mígnem egyszer teljesen elveszti az uralmat maga felett, és átváltozik farkassá, nem kis vérfürdőt rendezve maga körül. Ekkor megjelenik a katonaság, és az a tudós, aki együtt folytatta a kísérletet a fiún azzal az emberrel, aki az elején meghalt, és elkezdődik a tanácskozás, hogy mi is történjen Chul-Sooval. Elvinni nem akarják, hogy ne derüljön ki a kísérlet, viszont nem tudják eldönteni, hogy veszélyes e, mert bár általában szelíd, de nem tudni mikor veszti el megint az önuralmát. Végül, mikor másodszor hurcolja magával  Soon-Yit az erdőbe, megkezdődik utána a hajtóvadászat. Azt, hogy nem akarta bántani a lányt, csak ők ketten tudják, és azért, hogy  megmentse a fiú életét, bár nem akarja, Soon-Yi  elüldözi maga mellől. Ezután mindenki elköltözik a házból, Chul-Soonak Soon-Yi  csak annyi üzenetet hagy, hogy „várj, visszajövök“. Chul-Soo pedig vár. Évtizedekig. Mikor  Soon-Yi  visszamegy, már öregasszony, de Chul-Soo semmit sem változott, és még mindig rá vár.

Nem keresetem  magyar feliratot, bár valószínűleg van, mert a Koreai Kulturális Központ vetítésén magyar felirattal ment, de mikor eldöntöttem, hogy akkor most csak azért is megnézem annyira belelkesedtem, hogy nekiestem angolul.