Felejthető. Az a baj ezzel az animével meg a társaival, hogy olyan mangából gyártják őket amik még mangában is mennek. így aztán vége nincs, annyi nincs benne, hogy legyen második évad, legalábbis szerintem ebbe semmiképp sincs, így aztán tényleg csak azt tudom mondani, hogy csak (felesleges) időtöltés. Nagyon régóta nem néztem mér animét, és valahogy nem tudok visszatalálni a rendes kerékvágásba. nem nagyon találok olyat ami lekötne, a régi nagy kedvenceket meg valahogy nem akarom újranézni. Na mindegy azért nem adom fel, csak nehezen megy a keresgélés. Viszont ha már előkerültek a régi nagy kedvencek, akkor itt az egyik: Jyo oh Sei. Bár a végét nem nagyon értettem, de ez az egyik legjobb anime amit a hosszú évek alatt láttam. Az első szájtátós, egy ültő helyemben megnézetem anime.

Mizutani Shizuku csak  a tanulásnak él. Se barátja, se élete nincs a tanuláson kívül. Yoshida Haru egy osztályba járna Shizukuval, de állandóan verekedésbe kerül, így sokszor függesztik fel. Mivel egyébként is mindenki fél tőle, nem jár iskolába, bár minden vágya az, hogy barátokat szerezzen. Miután Shizukut az egyik tanár elküldi, hogy adjon át pár papírt a fiúnak, és próbálja meg rábeszélni, hogy menjen vissza az iskolába, Haru bár visszamegy, de egy pillanatra sem szakad el a lánytól, aki így nem tud  a tanulásra figyelni, kiszakad a saját kis világából. Haru küzd, hogy barátokat szerezzen, bár a viselkedése miatt nem nagy a siker, Shizuku pedig próbálja kielemezni új helyzetét, és visszatérni a megszokott kerékvágásba.